24.rész

                     Sziasztok :)Meghoztam az új részt,és egyben szeretném elmondani,hogy köszönöm a 12 felliratkozót,de mivel ritkán kapok kommenteket ezért ezentúl csak akkor hozok új részeteket,ha legalább 3-4 kommentet kapok minden egyes rész után.:) Remélem ezt megértitek, mivel szeretném tudni a véleményeteket.Az új részekben egyre többször írok majd más szemszögéből,amit remélem nem bántok.Na nem húzom tovább az időt.Jó olvasást nektek és várom a kommenteket.:)

                                                                                                                                   
                                                                                                                                              Nikixx

Zayn *:

-Hahó!Zayn!Keljél már fől haver!-halottam Liam hangját aki a fülemet pöckölgette.Én csak unottan a másik oldalamra fordultam és nem vettem Liamet figyelembe.
-Na,ne legyél már ilyen!Mégis mi bajod van?-kérdezte.Nem válaszoltam neki semmit,hiszen azt nem mondhattam ,amit valójában érzek.Hiányzik Emily,még mindig szeretem.Ezért nem voltam ott tegnap a koncertjén.Tudom,hogyha láttam volna,azt most nem bírnám ki.Ezért eldöntöttem magamban,hogy most az lesz a legjobb,ha pár napig nem is találkozunk.
-Na jó.Zayn el fogunk késni!Komolyan mondom itt hagylak!-lökött oldalba.
-Miért?Hova megyünk?-fordultam Liam felé
-Emilyékkel vidámparkba-válaszolta.
-Ja,oda én nem megyek-vágtam rá kapásból és visszafeküdtem.
-Jaj,ne csináld már!Miért nem?Mostanában olyan furcsa vagy-nézett rám furán
-Csak nem megyek és kész-mondtam,hiszen semmiképpen nem akartam Emilyvel találkozni.Legalább csak pár napig,addig amíg ki nem találok valamit.
-Na ne szórakozz.Emily külön kérte,hogy te mindenképpen legyél ott- győzködött  tovább Liam.Emily külön kérte,hogy legyek ott?De miért?Kezdek egy kicsit kíváncsi lenni.
-Indulhatunk?-lépett be a szobába Harry egy banánnal a kezében.
-Zayn nem akar jönni-sóhajtott Liam
Harry Liam kezébe nyomta a félig megrágott banánját majd a kanapéhoz lépett,ahol én feküdtem.Megragadta a bokámat és lehúzott a kanapéról.Ez engem nem különösebben érdekelt.Törökülésben leültem a földre és magam elé bámultam.
-Oké.Hogy hívják a lányt?-ülte le mellém Harry.A fiúk általában sejtik,ha egy lány miatt vagyok ki.3 év után már nagyon jól ismerjük egymást.Viszont azt mégsem mondhattam nekik,hogy Emily miatt vagyok kibukva.
-Egyszerűen csak nem akarok elmenni.Olyan nehéz ezt elhinni?-kérdeztem és reméltem,hogy most már békén hagynak.
-Igen.Látszik rajtad,hogy kész vagy.Jaj,gyere már velünk.Még Emily ikertestvérét Jenifer sem ismered,pedig jó fej,azt leszámítva,hogy utál engem-magyarázott Harry én pedig erre kiváncsían felkaptam a fejem.Ikertestvére?Úgy tűnik nagyon le vagyok maradva..
-Na jössz vagy nem?-nézett rám türelmetlenül Liam.Végig gondoltam a dolgokat.Mi lehet a legrosszabb abban ha elmegyek?Erre a választ pontosan tudtam,de valamiért mégis belementem.
-Megyek-sóhajtottam fel,és abban a pillanatban,ahogy ezt ki mondtam már meg is bántam.De már nem volt mit tennem,ezért magamra kaptam egy pulcsit és már indultunk is.Kint az autóban a többiek már látványosan unatkoztak.
-Mi tartott eddig?-kérdezte unottan Niall
-Zayn -válaszolta Harry miközben beszálltunk az autóba.Én,a fiúk,Rachel,Victoria és Eleanor.Nagyon örültem neki,hogy ilyen sokan leszünk,mert így kevesebb esélye volt annak,hogy kettesben maradjak Emilyvel.Hamar megérkeztünk a vidámparkba,ahol Emilyt és Carolinet a hullámvasútnál találtuk.Ahogy közeledtünk feléjük észrevettem,hogy egy 3.személy is ott van velük.Emily mellett állt.Gondolom ő lehetett az ikertestvére.Döbbenetesen hasonlítottak egymásra.De valamitől Emily sokkal gyönyörűbb volt,mint a másik lány.Benne volt valami különleges,amitől én teljesen odáig vagyok érte.Időközben észre sem vettem,hogy már a lányok előtt állunk és Emily pont az ikertestvérét mutatja be nekünk.
-Jenifer.Ő itt Zayn,Louis és Niall.A többieket pedig már ismered.-mosolygott Emily én pedig a kelleténél tovább bámultam,amikől mintha kicsit zavarban is lett volna.Na ezért nem akartam én eljönni.Ha tehetném most azonnal hazamennék,de most már muszály volt itt maradnom.Így hát Jeniferhez fordultam és próbáltam összeszedni magamat majd elmormoltam egy "Szia" szerűséget.
-Na ki mire akar felszállni?-nézett körbe a társaságon Niall
-Hullámvasútra!-kiáltott fel Emily.Mivel mindenki máshova akart menni hamar szétoszlott a csapatunk.Louis,Eleanor,Caroline,Liam és Rachel az óriáskerékhez mentek,Niall és Victoria pedig a szellemvasuthóz.Mi négyen,Emily én,Harry és Jenifer pedig maradtunk a hullámvasútnál.Harry Emily mellé mi pedig mögéjük ültünk .Alig vártam,hogy vége legyen ennek az egésznek és hazamehessek.Nem volt jó látni azt,ahogy Harry átöleli Emilyt,abba pedig szinte belehaltam mikor megcsókolta.Oké,persze örülök,hogy boldogok de azért még fáj.Fáj,hogy nem velem boldog.

Emily*:

Zayn ma nagyon furcsán viselkedett.Nem volt az arcán az a mosoly amit úgy szerettem.Ezért is örültem mikor végre Perriék megérkeztek.Ahogy megláttam boldogan rohantam hozzá és megöleltem.

-Perrie de jó,hogy itt vagy!-mosolyogtam és végre megvalósíthattam a tervemet.Harryt elküldtem kajáért Jadeék pedig pár másodperc alatt el is tűntek(azt hiszem a körhintához menetek)és a célszemély,Zayn pedig unottan ült az egyik padon.
-Induljon a Zayn és Perrie újra együtt hadművelet!-mondtam ki hangosan.HupszMiért kell nekem mindig kimondanom amit gondolok?
-Ácsi!Milyen hadművelet?-nézett rám döbbenten Perrie
-Öhm.Hát,tudom,hogy Zayn még mindig szeret téged.És-kezdtem de Perrie félbeszakított
-Mégis honnan veszed ezt a hülyeséget?-kérdezte nevetve
-Tudom-válaszoltam határozottan
-Hát nagyon rosszul hiszed-jelentette ki Perrie
-És ezt te mégis honnan veszed?Látszik,hogy nem a régi és ez egyértelműen miattad van.Szeret téged.-mondtam miközben a padon ülő Zaynt figyeltem.
-De nem engem-válaszolta szinte alig hallhatóan
-Tudsz valamit,ami én nem?-kérdeztem
-Nem- vágta rá gyorsan,túlságosan is gyorsan,amiből rájöttem,hogy nem mond igazat.
-Hát ha nem,akkor gyere szépen velem!-fogtam meg a karját és Zayn felé húztam.
Megálltunk előtte.Én mosolyogtam,Perrie pedig egy amolyan "bocsi,de nem tudtam mit tenni" arckifejezést küldött Zayn felé,aki csak furcsán méregetett minket.
-Na,itt hagylak titeket beszélgessetek-szólaltam meg,majd ott is hagytam őket.

Zayn*:

-Mégis mi folyik itt?Elmondtad neki?-néztem dühösen a mellettem ülő Perrire.
-Nem,dehogyis.De Emily,azt hiszi,hogy még mindig szeretsz engem-válaszolta,mire én felsóhajtottam.Perrie az egyetlen,akinek elmondtam,hogy még mindig szeretem Emilyt.Mivel benne megbízok és miután szakítottunk mi ketten szinte elválaszthatatlan barátok lettünk.De csak barátok,Perrie iránt nem éreztem szerelmet.
-Akkor most mi lesz?-kérdeztem pár perc hallgatás után-Jaj,ne Pezz!Csak ezt az arcot ne!-néztem rá előre is rosszat sejtve.Ha ilyen fejet vág akkor szinte mindig valami borzasztó ötlettel áll elő.
-Csókolj meg!-válaszolta határozottan
-Mi van?
-Csak tedd meg.Ha Emily érez még valamit irántad,akkor féltékeny lesz,ha meg nem akkor szépen túl teszed magad rajta-magyarázta.Igaza volt.Ez az egyetlen esélye annak,hogy megtudjam van-e még esélyem vagy Harryvel ezt a dolgot tényleg komolyan gondolja-e.Láttam,hogy Emily figyel minket.Most vagy soha.Közelebb hajoltam Perrihez és megcsókoltam.Miután elhúzódtam Perrietől,a pár méterrel messzebb ülő Emily arcát néztem.Mosolygott.De mégis mire számítottam?Hogy majd visszajön hozzám és újra engem fog szeretni.Hát nem...
-Figyi,Zayn.Attól még,hogy úgy néz ki,hogy örül ez még nem biztos.Odamegyek hozzá-állt fel Perrie és odasétált Emilyhez,aki boldogan ugrott Perrie nyakában és ide halottam,hogy azt mondogatja,hogy "Tudtam,tudtam"Nekem ennyi bőven elég volt,ahoz,hogy egyértelművé váljon:Emily nem szeret.Felálltam és elindultam.Mindennél jobban szerettem volna hazamenni és mivel már nem volt okom a maradásra ezért el is indultam.

Emily*:

-Jujj,nagyon örülök nektek!-ugráltam,de Perrie valamiért nem tűnt túl boldognak.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Én,én nem mondhatóm el,de el kell menned Zaynhez!Beszélnetek kell!-mondta.Na jó.Miről maradtam le?
-Miért?-kérdeztem rosszat sejtve
-Csak menj!-válaszolta én pedig bólintottam.Nem tudom mi lehet Zaynnel,de ha valami baja van muszály volt mennem.
-Itt a vattacukor-lépett mellém Harry és konkrétan a frászt hozta rám.
-Harry,nekem most mennem kell,de sietek vissza.
-Oké,de hová mész?-kérdezte
-Zaynhez.Ne kérdezd miért,én se tudom,majd Perrie elmondja-adtam Harrynek egy gyors csókot és már indultam is.Tudtam,hol van a fiúk közös háza,de kulcsom az nem volt és az ajtó is be volt zárva.Ezért felvettem a földről egy kavicsot és nekidobtam az ablaknak,majd mivel nem jött válasz még vagy ötször úgyanigy tettem,mígnem végre Zayn kinyitotta az ablakot.A szemei vörösek voltak,látszott rajta,hogy sírt.Ekkor már nagyon féltem,nem tudtam,hogy mi vagy ki bánthatta meg ennyire.
-Emily?-nézett ki az ablakon.
-Igen.Kérlek engedj be.Beszélnünk kell-mondtam.Zayn becsukta az ablakot és pár másodperc múlva az ajtóban termett.Bementünk a lakásba és leültünk a kanapéra.
-Miért jöttél?-kérdezte Zayn.
-Perrie mondta,hogy jöjjek ide.Azért mert beszélnünk kell.Figyelj Zayn!Ha valami baj van mond el,megpróbálok segíteni-fogtam meg a kezét.Zayn lenézett a kezemre,amivel az övét fogtam,de pár pillanat múlva elrántotta.
-Ezen nem tudsz segíteni!Kérlek menj el!-állt fel és az ajtó felé mutatott.
-Nem!Nem megyek el amíg nem tudom meg,hogy mi bajod-álltam fel én is vele szemben.
-Tényleg tudni akarod,hogy mi bajom van?-nézett a szemembe
-Igen!
-Hogy még mindig szeretlek!Hogy egyszerűen bármit teszek nem tudlak elfelejteni!Hogy most legszívesebben itt azonnal megcsókolnálak!De nem tehetem!Mert Harryt szereted.És ebbe úgy érzem,hogy belehalok.Nem tudok mit tenni az ellen,hogy ez az érzés elmúljon.Mert nem akarom hátba támadni Harryt. -mondta ki nekem Zayn az összes érzést.Én döbbenten álltam előtte és nem akartam hinni a fülemnek.Hogy lehet,hogy Zayn még mindig szeret?Hogy lehettem olyan hülye,hogy nem vettem észre.
-Most már tudod az igazat.Mondtam,hogy nem tudsz segíteni-szólalt meg újra Zayn és láttam,hogy könnyek kezdenek potyogni a szeméből.Leroskadt a földre és próbálta nem mutatni de én láttam rajta,hogy sír.Leültem vele szemben és szorosan magamhoz öleltem.Nem bírom elviselni,hogy Zayn miattam sír.
-Zayn.Tudod,hogy én nagyon szeretlek de csak barátként.De fantasztikus srác vagy,akiért lányok milliói vannak oda.És a sok millió lányból az egyik szerencsést úgy fogod majd szeretni mint senki mást.Meg fogod találni az igazit.De az nem én vagyok-néztem a szemében miközben kezem az arcán volt.Zayn most már nem leplezte,hogy sír,abban a pillanatban,hogy kimondtam ezeket a szavakat Zayn úgy sírt mint eddig soha.Nagyon szorosan öleltem magamhoz és próbáltam megfelelő módon vigasztalni.
-Emily.Szeretnék valamit utoljára megtenni.Tudom,hogy neked nem fog semmit jelenteni de nekem igen.Ha ez megtörténik talán végre el tudlak engedni-szólalt meg néhány perc múlva és hirtelen megcsókolt.Olyan gyorsan történt az egész,hogy nem tudtam elkapni a fejem.De nem is tettem volna.Igaza volt Zaynnnek nekem ez a csók nem jelet semmit,mert Harryt szeretem,de Zaynnel olyan kapcsolat volt köztünk amit nem tudok megmagyarázni.Nem szerettem őt úgy mint Harryt,hanem inkább csak úgy mint egy testvért.Nem éreztem bűntudatot azért mert megcsókoltam Zaynt.Ezzel neki segítettem,hogy elengedjen engem.És ezt így éreztem helyesnek.Ezek után még úgyanyugy maradt minden.Harry a pasim,akit szeretek,Zayn pedig egy olyan ember akire testvérként tekintek.
-Rendben leszel?-kérdeztem Zayntől.
-Most már igen-mosolygott rám.Pár perccel ezután hazamentem ahol a kapu előtt Harry várt.
-Te képes voltál itt megvárni?-csókoltam meg
-Persze.Perrie mindent elmondott.Aggódnom kéne?-nézett rám kérdően
-Nem.Most már minden rendben.De tudnod kell,hogy Zayn megcsókolt.De nekem nem jelentett semmit,de csak így tudott elengedni-válaszoltam és örültem annak,hogy elmondtam neki az igazat.
-Megértem-sóhajtott fel.
-Tényleg?-kérdeztem döbbenten.Azt hittem ennél jobban ki fog akadni.
-Igen.Ha Zaynnek ez kellett ahóz,hogy elengedjen akkor megértem.Mivel Zayn a barátom.És hiszek neked abban,hogy számodra az egész nem jelentett semmit,csak segíteni szerettél volna Zaynnek-mondta én pedig teljesen le voltam döbbenve.Egyáltalán nem vártam,hogy Harry ilyen megértő lesz.Ő aztán tényleg hihetetlen srác.
-Nem jelentett semmit.Zayn a barátom és én téged szeretlek-mosolyogtam és Harry arca is széles mosolyra húzodott.
-Akkor jó.Mert én is szeretlek-közelebb hajolt hozzám és hosszan megcsókolt.