23.rész

-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondta majd kimászott az ágyból apával együtt aki időközben felébredt.Hát igen,jobb lenne,ha elmagyaráznák mi is folyik itt.


-Harry megkérhetnélek,hogy most menj haza ?Szeretnénk hatszemközt beszélni a lányunkal-kérte meg anyu Harryt.
-Persze,megértem-válaszolta majd bátorítóan megszorította a kezemet én pedig rámosolyogtam.Miután Harry elment leültünk az étkezőasztalhoz.Anya elgondolkodva nézett maga elé apu pedig idegesen dobogtatta az asztalon a kezét én pedig még mindig azon voltam,hogy ne kezdjek el üvöltözni és magyarázatot követelni.
-Emily,most végig kell hallgatnod.Bármennyire is mérges leszel ránk múszály lesz végig hallgatnod.Ígérd meg!-szólalt meg anyu pár perc hallgatás után.
-Rendben,megígérem,csak mondjátok már!-válaszoltam idegesen
-Régen történt.Fiatalok voltunk és nem gondolkoztunk.Akkoriban egy Dan nevű férfivel jártam.Emily- nyelt nagyot anyu- Dan az édesapád.-mondta alig hallhatóan én pedig a döbbenettől mozdulni sem bírtam.Hogy mi?Ez nem igaz,biztos,hogy nem lehet igaz!Oké,ez most csak egy rossz rémálom!Fel akarok ébredni most azonnal!De ez nem történt meg anyu pedig folytatta.
-Dannel úgy döntöttünk,hogy nem akarunk együtt élni,ezért te maradtál nálam Jenifer pedig Dannél.-folytatta anyu.Klasz. Most már tudom,hogy Jenifernek hívják...Ránéztem apura akiről most tudtam meg,hogy nem is a vérszerinti apám,de nem érdekelt,ettől még úgyanúgy szeretem őt.
-Miért nem mondátok el nekem?-kérdeztem
-Nem akartuk,hogy emiatt másképp tekints rám.Nem akartam,hogy emiatt kevésbé szeress engem!-nézett rám apu és láttam rajta,hogy könnyes a szeme.Felálltam a székről és apuhoz léptem majd szorosan megöleltem.
-Én ettől még ugyanúgy szeretlek-mondtam a könnyeimmel küszködve.Pár percig még apu karjai között sírtam,de erőt vettem magamon és elléptem tőle,majd komoly tekintettel a szüleimre néztem.
-Találkozni szeretnék vele.Találkozni szeretnék az ikertestvéremmel!-mondtam határozottan.
Anyáék összenéztek majd bólintottak.
-Rendben.Holnap elmegyünk hozzá-válaszolta anyu
-Ne.Kérlek had menjek egyedül.Majd Harry elvisz-kértem és tényleg nem akartam mással menni csak Harryvel.Ennek 2 oka is volt.Az első,hogy Harry az a személy akivel bármikor bárhova elmennék a 2. pedig,hogy azt terveztem,hogy meghívom Jenifert hozzánk mivel  szeretném,ha anyuék itt találkoznának vele.
-Oké,nem bánom.Jenifer nem lakik túl messze.2 óra alatt ott vagytok autóval-mosolygott rám anyu,nekem pedig csak akkor esett le,hogy holnap 2 koncertem is lesz.Az egyik délután 4-kor a másik pedig este 9-kor.Oké,Emily gondolkozz!Ha ma reggel 6 órakkor elindulunk akkor 8-ra ott vagyunk és kb. délre vissza is érkezünk,mert ugye ott is el fogunk tölteni egy kis időt,legalább is terveim szerint,de késöbb ki tudja mi lesz..Na,ha mondjuk délre itthon vagyunk akkor bőven lesz időm az első koncertem előtt.Király.Ez igy jó lesz.:) Már csak Harryvel kell megbeszélnem.Elővettem a zsebemből a telefonomat és gyorsan felhívtam Harryt.
-Szia.Figyelj!Értetem tudnál jönni 6 órakkor?Megkeressük az ikertestvéremet!-szóltam bele a telefonba
-Oké,ott leszek-válaszolta majd letette a telefont.

Harry pontban 6-kor érkezett meg.Beültem mellé az autóba és már indultunk is.Útközben elmeséltem neki mindent Jeniferről.Egész hamar megérkeztünk a helyszínre,ami egy kis ház volt.Kiszáltunk az autóból és az ház felé vettük az irányt.Nagy levegőt vettem és félénken bekopogtam.Pár perc múlva egy magas szőke hajú férfi jelent meg az ajtóba.Mikor meglátott engem az arca teljesen elsápadt és döbbenten nézett rám.Gondolom ő lehetett Dan.
-Helló.Emily vagyok,én..-kezdtem de félbeszakítottak.
-Tudom ki vagy.Kérlek,ö kérlek gyere be-mondta én pedig megkértem Harryt,hogy várjon meg az autóban majd beléptem a házba.Dan,legalábbis még nem mondta a nevét de szinte biztos voltam benne,hogy ő az egy kis asztalhoz irányított és mindketten leültünk.
-Tehát Mary elmondta- szólalt meg pár perc hallgatás után.
-Igen.Pontosabban én jöttem rá.De utána mindent elmondott.Rólad és Jeniferről.Szeretnék találkozni a testvéremmel-mondtam.Dan nagyot sóhajtott majd megszólalt.
-Rendben.Jenifer még nincs itthon de pár perc múlva már megjön.Addig elmondanám,hogy attól még,hogy nem ismertelek és nem én neveltelek fel,szeretném ha tudnád,hogy nagyon fontos vagy nekem és mindig az is leszel-válaszolta.Erre én nem tudtam mit mondani,sőt jobban tettem ha nem mondtam semmit mert úgy gondoltam ha igazán fontos lettem volna neki akkor elmondták volna anyával az igazat...Néhány perc kinos csend után egy lány hangjára eszméltünk fel.
-Apu!Megjöttem!-kiáltotta majd belépett abba a szobába ahol mi ültünk és abban a pillanatban ledöbbenve állt meg egy helyben.Én is úgyanugy ledöbbentem mint Jenifer.A valóságban sokkal jobban hasonlított rám mint azon a képen.Tényleg csak annyi különbség volt köztünk,hogy ő szeplős volt(bár alig láthatóan) és kicsit göndörebb és rövidebb haja volt mint nekem.
-Jenifer ő itt Emily az ikertestvéred.Tudod az a lány akiről meséltem neked-szólalt meg Dan.Hogy mi?Mesélt neki rólam?Ő is tudott az egészről?Hát ez király..Ezek szerint csak én nem tudtam semmiről.
-Szia.Emily vagyok- kezdtem mosolyogva-Tudom,hogy furcsa,hogy csak így feltűnök,de látnom kellett téged.-folytattam.Jenifer kedvesen mosolygott rám majd előhalászott egy füzetet a táskájából,kinyitotta és felém nyújtotta.
-Több száz rajzót készítettem rólad,mindig próbáltalak elképzelni téged,hogy hogy nézhetsz ki és mégis mennyire hasonlíthatsz rám.Most,hogy látlak téged a rajzaim már nem olyan jók,mivel azért nem hittem,hogy ennyire hasonlítasz rám.10 éves korom óta tudok rólad,de mindig is féltem megkeresni téged,azt gondoltam,hogy biztosan utálsz engem,szóval inkább maradtam annál,hogy elképzellek téged és lerajzollak-mondta miközben mellettem állt és a kezemben lévő füzetet lapozgatta.Fú,ez a lány eszméletlen jól tud rajzolni.
-Hű,te aztán tudsz rajzolni- dícsértem meg
-Köszi.Minden álmom,hogy igazi rajzművész legyen belőlem-mondta mire elmosolyodtam.
-Figyelj!Mivel egész életemben most látlak elösször szeretném ha jobban megismernél engem.Gyere el hozzánk pár napra.Kérlek,nagyon jó lesz!-gyözködtem és reméltem,hogy igent mond.
-Apu is jöhet?-nézett Jenifer Dan felé.
-Persze-válaszoltam,mivel szerintem jót tenne anyának ha ezt az egészet rendesen megtudnák beszélni Dannel.
-Ú,apu elmegyünk?-lépett Jenifer Dan mellé és bociszemekkel nézett rá.Így én is szoktam nézni,ha nagyon akarok valamit.:)
-Hát nem is tudom kicsim.Nem igazán akarom zavarni Emilyéket- válaszolta Dan
-Egyáltalán nem zavartok-mondtam
-Apu,légysziiii- kérlelte tovább Jenifer
-Oké,nem bánom-válaszolta.Jenifer örömében felsikított majd felém róhat megfogta a karomat és maga után húzott.Egy pici szobába érkeztünk,ami valószinüleg Jeniferé volt.A szobáját falát saját készítésű rajzok díszítették plusz néhány családi fénykép.Jenifer elövett egy böröndöt az ágya alól és beledobált néhány cuccot.Ruhákat,kiegészitőket,telefont,lapot és tolltartót.
-Na,én meg is vagyok-sóhajtott fel
-Ez gyors volt-válaszoltam majd kiléptünk a szobából és megnéztük,hogy hogy áll Dan.Úgy tűnt már ő is készen áll az indulásra.Mikor kiléptünk a házból,rögtön megláttam Harryt,aki az autójának támaszkodva várt ránk.
-Az ott Harry Styles?-kérdezte döbbenten Jenifer
-Igen,ő a barátom-mosolyogtam
-Te a One Direction egyik tagjával jársz?-döbbent le talán még  elözönél is jobban
-Igen.Szereted az 1D-t?-kérdeztem
-Hát,nem igazán ismerem őket.Pár számukat hallottam,nem rosszak,de nem vagyok oda értük.Tényleg jó hangjuk van és nem rondák,egyáltalán nem,de Harry például nekem sosem volt szimpatikus-hadarta
-Mert még nem ismered,hidd el fantasztikus srác-mondtam és elindultunk Harry felé.Én egy gyors csókkal köszöntöttem a barátomat,majd Jenifer és Dan felé fordultam.
-Jenifer,Dan ő itt a barátom Harry. Harry ő itt Jeny az ikertestvérem és Dan a vérszerinti apám-mutattam be őket egymásnak.
-Igazán örülök,hogy megismerhettelek.Harry a One Directionból ugye?-fogott Harryvel kezet Dan
-Igen,én vagyok-mosolygott Harry.Jenifer csak félénken állt egy helyben és meg sem szólalt.
-És te vagy Jenifer ugye?Hű,tényleg nagyon hasonlítasz Emilyre.-mosolygott Jenyre Harry.
 -Ne hidd azt,hogy attól még,hogy rám mosolyogsz én menten el is olvadok!Hát nem! Én nem vagyok az a tipúsú lány,és ezt ne vedd bántásnak mert nem itéllek meg előre mivel még nem is ismerlek.De azt tudnod kell,hogy én tényleg nem fogok elájulni csak azért mert te vagy valamelyik bandatag az közelemben van-közölte Jenifer Harryvel,aki kérdően nézett rá.
-Oké,jobb ha indulunk-törtem meg a kínos csendet.Úgy látom Jenifer nem az a lány,aki fél kimondani,hogy mit gondol ezért jobbnak láttam,ha gyorsan elindulunk.Beszálltunk az autóba.Én Harry mellé előre a többiek pedig hátra.
-És,hogyan ismerted meg Harryt?-szólalt meg egyszer csak Dan
-Fú,hát ez hosszú történet-nevettem fel
-Nem baj van időnk-mondta Jenifer
Igazam volt.Hosszú történet volt.Az egész út azzal telt,hogy én meséltem.A Little Mix koncerttől a mai napig mindent elmondtam.
-Ezek szerint te ismered a Little Mixet?-kérdezte Jenifer
-Igen-válaszoltam
-WoW!Ú,majd ugye találkozhatok velük?Ők a kedvenc bandám!Jesy a példaképem.-lelkesedett be Jeny
-Persze.Ők is ott lesznek a mai koncertemen.Ott majd találkozhatsz velük-mondtam
-Neked aztán izgalmas életed van!Alig várom,hogy halljalak énekelni-mondta izgatottan Jenifer.Hát igen,az én életem tényleg nem mondható átlagosnak.Pedig mindezek előtt én is csak egy teljesen átlagos lány voltam.11:30-kor már meg is érkeztünk,hamarabb mint gondoltam így sokkal több időm volt koncert előtt.
-Tyű,mekkora ház!-ámuldozott Jenifer,miután kiléptünk az autóból.
-Figyi,nekem mennem kell.A koncerten találkozunk-mondta Harry majd kaptam tőle egy búcsú csókot.Én,Jenifer és Dan pedig bementünk a házban.Csodálkozva néztek körbe és láttam az arcukon,hogy nagyon tetszik nekik a házunk.
-Emily te vagy az?Megjöttél?-halottam anya hangját a konyhából
-Igen-válaszoltam és a konyha felé vezettem Jenyéket.Anyu éppen mosogatott,de amikor észrevett minket abbahagyta és meglepődötten nézett végig Jenyéken.
-Te jó ég! Alig hiszem el,hogy láthatlak titeket-kezdte anyu majd megölelte Jenifert és Dant is.
-Emily vezesd körbe Jenifert addig én beszélek Dannel-utasított anyu én pedig neki is láttam a feladatomnak.Rajtunk kívül senki nem volt a házban.Apu nem tudom,hogy hova tünhetett,Avril pedig az egyik barátnőjénél volt.Jenifer éppen a szobámban gyönyörködött,amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Emily!Már vagy 10-szer hívtalak!Merre jártál?-halottam Jhon hangját,aki nem éppen jó hangulatában volt.
-Hosszú történet,de már itthon vagyok-válaszoltam
-Remek.Mert akkor jöhetsz is hangpróbára, ugyanis 11-re volt megbeszélve!!!-kiáltotta amitől én kicsit megijedtem.Oké,a hangpróbát tényleg elfelejtettem...
-Rendben.Negyed óra és ott vagyok-tettem le a telefont
-Jeny!Van kedved velem eljönni a hangpróbára?-kérdeztem a posztereimet bámuló testvéremet
-Mégis milyen kérdés ez?Persze,hogy van!-válaszolta és már indultunk is.
A helyszínen már rengeteg ember volt,a hangpróba pedig jól sikerült.Bár elég hosszú volt,2 kor jöttem le a színpadról és már mehettem is a sminkeshez majd a fodrászhóz így időm sem volt Jeniferrel beszélni.Viszont másfél óra múlva miután már készen lettem Jenifert a szinfalak mögött találtam a többiekkel,éppen Jesyvel beszélgetett.:)Jesyn és Jeniferen kívül még ott volt Perrie,Jade,Leigh-Anne,Harry,Niall és Victoria.Annyira aranyosak,hogy mind eljöttek.:) <3 Bár örültem volna ha Liam,Louis,Rachel,Eleanour is itt lettek volna de ők dupla randit szerveztek mára.Viszont Zayn nem tudom miért nem jött el.Mostanában nagyon furcsa,nem tudom,hogy lesz így alkalmam újra összehozni őt Perrievel.De majd csak megoldom valahogy.:)
-Helló,Emily nem is tudtam,hogy van egy klónod-nevetgélt Niall
-Nagyon vicces vagy-válaszoltam
-Tudom.Héj,Harry,hogy fogod megkülönbőztetni őket?-"humoroskodott" tovább Niall mire én nevetve oldalba böktem.Harry mellém lépett és átkarolt.
-Nincs még egy olyan lány,mint Emily-mondta Harry mire én elmosolyodtam.Perfect Boyfriend <3
-Emily 15 perc és kezdünk-mondta Jhon én pedig bólintottam.Bevallom őszintén nem kicsit izgultam,mindig ez van mielött felmegyek a színpadra,de utána elmúlik.Harry,mint aki megérezte,hogy mire gondolom erősen megszorította a kezemet.
-Ügyes leszel-mondta majd megcsókolt.
A koncert egész jól sikerült,nagyon élveztem.Most sokkal többen voltak mint az első fellépésemen,aminek nagyon örültem.Holnap szabadnapom lesz,ezért én Jenifer(akit nem volt könnyű rábeszélni)a srácok,Victoria,Rachel és Caroline elmegyünk a vidámparkba.*--* Vííí :))) És később Perriék is csatlakoznak hozzánk.:)Na majd akkor lesz alkalmam összehozni Zaynt Perrievel.