24.rész

                     Sziasztok :)Meghoztam az új részt,és egyben szeretném elmondani,hogy köszönöm a 12 felliratkozót,de mivel ritkán kapok kommenteket ezért ezentúl csak akkor hozok új részeteket,ha legalább 3-4 kommentet kapok minden egyes rész után.:) Remélem ezt megértitek, mivel szeretném tudni a véleményeteket.Az új részekben egyre többször írok majd más szemszögéből,amit remélem nem bántok.Na nem húzom tovább az időt.Jó olvasást nektek és várom a kommenteket.:)

                                                                                                                                   
                                                                                                                                              Nikixx

Zayn *:

-Hahó!Zayn!Keljél már fől haver!-halottam Liam hangját aki a fülemet pöckölgette.Én csak unottan a másik oldalamra fordultam és nem vettem Liamet figyelembe.
-Na,ne legyél már ilyen!Mégis mi bajod van?-kérdezte.Nem válaszoltam neki semmit,hiszen azt nem mondhattam ,amit valójában érzek.Hiányzik Emily,még mindig szeretem.Ezért nem voltam ott tegnap a koncertjén.Tudom,hogyha láttam volna,azt most nem bírnám ki.Ezért eldöntöttem magamban,hogy most az lesz a legjobb,ha pár napig nem is találkozunk.
-Na jó.Zayn el fogunk késni!Komolyan mondom itt hagylak!-lökött oldalba.
-Miért?Hova megyünk?-fordultam Liam felé
-Emilyékkel vidámparkba-válaszolta.
-Ja,oda én nem megyek-vágtam rá kapásból és visszafeküdtem.
-Jaj,ne csináld már!Miért nem?Mostanában olyan furcsa vagy-nézett rám furán
-Csak nem megyek és kész-mondtam,hiszen semmiképpen nem akartam Emilyvel találkozni.Legalább csak pár napig,addig amíg ki nem találok valamit.
-Na ne szórakozz.Emily külön kérte,hogy te mindenképpen legyél ott- győzködött  tovább Liam.Emily külön kérte,hogy legyek ott?De miért?Kezdek egy kicsit kíváncsi lenni.
-Indulhatunk?-lépett be a szobába Harry egy banánnal a kezében.
-Zayn nem akar jönni-sóhajtott Liam
Harry Liam kezébe nyomta a félig megrágott banánját majd a kanapéhoz lépett,ahol én feküdtem.Megragadta a bokámat és lehúzott a kanapéról.Ez engem nem különösebben érdekelt.Törökülésben leültem a földre és magam elé bámultam.
-Oké.Hogy hívják a lányt?-ülte le mellém Harry.A fiúk általában sejtik,ha egy lány miatt vagyok ki.3 év után már nagyon jól ismerjük egymást.Viszont azt mégsem mondhattam nekik,hogy Emily miatt vagyok kibukva.
-Egyszerűen csak nem akarok elmenni.Olyan nehéz ezt elhinni?-kérdeztem és reméltem,hogy most már békén hagynak.
-Igen.Látszik rajtad,hogy kész vagy.Jaj,gyere már velünk.Még Emily ikertestvérét Jenifer sem ismered,pedig jó fej,azt leszámítva,hogy utál engem-magyarázott Harry én pedig erre kiváncsían felkaptam a fejem.Ikertestvére?Úgy tűnik nagyon le vagyok maradva..
-Na jössz vagy nem?-nézett rám türelmetlenül Liam.Végig gondoltam a dolgokat.Mi lehet a legrosszabb abban ha elmegyek?Erre a választ pontosan tudtam,de valamiért mégis belementem.
-Megyek-sóhajtottam fel,és abban a pillanatban,ahogy ezt ki mondtam már meg is bántam.De már nem volt mit tennem,ezért magamra kaptam egy pulcsit és már indultunk is.Kint az autóban a többiek már látványosan unatkoztak.
-Mi tartott eddig?-kérdezte unottan Niall
-Zayn -válaszolta Harry miközben beszálltunk az autóba.Én,a fiúk,Rachel,Victoria és Eleanor.Nagyon örültem neki,hogy ilyen sokan leszünk,mert így kevesebb esélye volt annak,hogy kettesben maradjak Emilyvel.Hamar megérkeztünk a vidámparkba,ahol Emilyt és Carolinet a hullámvasútnál találtuk.Ahogy közeledtünk feléjük észrevettem,hogy egy 3.személy is ott van velük.Emily mellett állt.Gondolom ő lehetett az ikertestvére.Döbbenetesen hasonlítottak egymásra.De valamitől Emily sokkal gyönyörűbb volt,mint a másik lány.Benne volt valami különleges,amitől én teljesen odáig vagyok érte.Időközben észre sem vettem,hogy már a lányok előtt állunk és Emily pont az ikertestvérét mutatja be nekünk.
-Jenifer.Ő itt Zayn,Louis és Niall.A többieket pedig már ismered.-mosolygott Emily én pedig a kelleténél tovább bámultam,amikől mintha kicsit zavarban is lett volna.Na ezért nem akartam én eljönni.Ha tehetném most azonnal hazamennék,de most már muszály volt itt maradnom.Így hát Jeniferhez fordultam és próbáltam összeszedni magamat majd elmormoltam egy "Szia" szerűséget.
-Na ki mire akar felszállni?-nézett körbe a társaságon Niall
-Hullámvasútra!-kiáltott fel Emily.Mivel mindenki máshova akart menni hamar szétoszlott a csapatunk.Louis,Eleanor,Caroline,Liam és Rachel az óriáskerékhez mentek,Niall és Victoria pedig a szellemvasuthóz.Mi négyen,Emily én,Harry és Jenifer pedig maradtunk a hullámvasútnál.Harry Emily mellé mi pedig mögéjük ültünk .Alig vártam,hogy vége legyen ennek az egésznek és hazamehessek.Nem volt jó látni azt,ahogy Harry átöleli Emilyt,abba pedig szinte belehaltam mikor megcsókolta.Oké,persze örülök,hogy boldogok de azért még fáj.Fáj,hogy nem velem boldog.

Emily*:

Zayn ma nagyon furcsán viselkedett.Nem volt az arcán az a mosoly amit úgy szerettem.Ezért is örültem mikor végre Perriék megérkeztek.Ahogy megláttam boldogan rohantam hozzá és megöleltem.

-Perrie de jó,hogy itt vagy!-mosolyogtam és végre megvalósíthattam a tervemet.Harryt elküldtem kajáért Jadeék pedig pár másodperc alatt el is tűntek(azt hiszem a körhintához menetek)és a célszemély,Zayn pedig unottan ült az egyik padon.
-Induljon a Zayn és Perrie újra együtt hadművelet!-mondtam ki hangosan.HupszMiért kell nekem mindig kimondanom amit gondolok?
-Ácsi!Milyen hadművelet?-nézett rám döbbenten Perrie
-Öhm.Hát,tudom,hogy Zayn még mindig szeret téged.És-kezdtem de Perrie félbeszakított
-Mégis honnan veszed ezt a hülyeséget?-kérdezte nevetve
-Tudom-válaszoltam határozottan
-Hát nagyon rosszul hiszed-jelentette ki Perrie
-És ezt te mégis honnan veszed?Látszik,hogy nem a régi és ez egyértelműen miattad van.Szeret téged.-mondtam miközben a padon ülő Zaynt figyeltem.
-De nem engem-válaszolta szinte alig hallhatóan
-Tudsz valamit,ami én nem?-kérdeztem
-Nem- vágta rá gyorsan,túlságosan is gyorsan,amiből rájöttem,hogy nem mond igazat.
-Hát ha nem,akkor gyere szépen velem!-fogtam meg a karját és Zayn felé húztam.
Megálltunk előtte.Én mosolyogtam,Perrie pedig egy amolyan "bocsi,de nem tudtam mit tenni" arckifejezést küldött Zayn felé,aki csak furcsán méregetett minket.
-Na,itt hagylak titeket beszélgessetek-szólaltam meg,majd ott is hagytam őket.

Zayn*:

-Mégis mi folyik itt?Elmondtad neki?-néztem dühösen a mellettem ülő Perrire.
-Nem,dehogyis.De Emily,azt hiszi,hogy még mindig szeretsz engem-válaszolta,mire én felsóhajtottam.Perrie az egyetlen,akinek elmondtam,hogy még mindig szeretem Emilyt.Mivel benne megbízok és miután szakítottunk mi ketten szinte elválaszthatatlan barátok lettünk.De csak barátok,Perrie iránt nem éreztem szerelmet.
-Akkor most mi lesz?-kérdeztem pár perc hallgatás után-Jaj,ne Pezz!Csak ezt az arcot ne!-néztem rá előre is rosszat sejtve.Ha ilyen fejet vág akkor szinte mindig valami borzasztó ötlettel áll elő.
-Csókolj meg!-válaszolta határozottan
-Mi van?
-Csak tedd meg.Ha Emily érez még valamit irántad,akkor féltékeny lesz,ha meg nem akkor szépen túl teszed magad rajta-magyarázta.Igaza volt.Ez az egyetlen esélye annak,hogy megtudjam van-e még esélyem vagy Harryvel ezt a dolgot tényleg komolyan gondolja-e.Láttam,hogy Emily figyel minket.Most vagy soha.Közelebb hajoltam Perrihez és megcsókoltam.Miután elhúzódtam Perrietől,a pár méterrel messzebb ülő Emily arcát néztem.Mosolygott.De mégis mire számítottam?Hogy majd visszajön hozzám és újra engem fog szeretni.Hát nem...
-Figyi,Zayn.Attól még,hogy úgy néz ki,hogy örül ez még nem biztos.Odamegyek hozzá-állt fel Perrie és odasétált Emilyhez,aki boldogan ugrott Perrie nyakában és ide halottam,hogy azt mondogatja,hogy "Tudtam,tudtam"Nekem ennyi bőven elég volt,ahoz,hogy egyértelművé váljon:Emily nem szeret.Felálltam és elindultam.Mindennél jobban szerettem volna hazamenni és mivel már nem volt okom a maradásra ezért el is indultam.

Emily*:

-Jujj,nagyon örülök nektek!-ugráltam,de Perrie valamiért nem tűnt túl boldognak.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Én,én nem mondhatóm el,de el kell menned Zaynhez!Beszélnetek kell!-mondta.Na jó.Miről maradtam le?
-Miért?-kérdeztem rosszat sejtve
-Csak menj!-válaszolta én pedig bólintottam.Nem tudom mi lehet Zaynnel,de ha valami baja van muszály volt mennem.
-Itt a vattacukor-lépett mellém Harry és konkrétan a frászt hozta rám.
-Harry,nekem most mennem kell,de sietek vissza.
-Oké,de hová mész?-kérdezte
-Zaynhez.Ne kérdezd miért,én se tudom,majd Perrie elmondja-adtam Harrynek egy gyors csókot és már indultam is.Tudtam,hol van a fiúk közös háza,de kulcsom az nem volt és az ajtó is be volt zárva.Ezért felvettem a földről egy kavicsot és nekidobtam az ablaknak,majd mivel nem jött válasz még vagy ötször úgyanigy tettem,mígnem végre Zayn kinyitotta az ablakot.A szemei vörösek voltak,látszott rajta,hogy sírt.Ekkor már nagyon féltem,nem tudtam,hogy mi vagy ki bánthatta meg ennyire.
-Emily?-nézett ki az ablakon.
-Igen.Kérlek engedj be.Beszélnünk kell-mondtam.Zayn becsukta az ablakot és pár másodperc múlva az ajtóban termett.Bementünk a lakásba és leültünk a kanapéra.
-Miért jöttél?-kérdezte Zayn.
-Perrie mondta,hogy jöjjek ide.Azért mert beszélnünk kell.Figyelj Zayn!Ha valami baj van mond el,megpróbálok segíteni-fogtam meg a kezét.Zayn lenézett a kezemre,amivel az övét fogtam,de pár pillanat múlva elrántotta.
-Ezen nem tudsz segíteni!Kérlek menj el!-állt fel és az ajtó felé mutatott.
-Nem!Nem megyek el amíg nem tudom meg,hogy mi bajod-álltam fel én is vele szemben.
-Tényleg tudni akarod,hogy mi bajom van?-nézett a szemembe
-Igen!
-Hogy még mindig szeretlek!Hogy egyszerűen bármit teszek nem tudlak elfelejteni!Hogy most legszívesebben itt azonnal megcsókolnálak!De nem tehetem!Mert Harryt szereted.És ebbe úgy érzem,hogy belehalok.Nem tudok mit tenni az ellen,hogy ez az érzés elmúljon.Mert nem akarom hátba támadni Harryt. -mondta ki nekem Zayn az összes érzést.Én döbbenten álltam előtte és nem akartam hinni a fülemnek.Hogy lehet,hogy Zayn még mindig szeret?Hogy lehettem olyan hülye,hogy nem vettem észre.
-Most már tudod az igazat.Mondtam,hogy nem tudsz segíteni-szólalt meg újra Zayn és láttam,hogy könnyek kezdenek potyogni a szeméből.Leroskadt a földre és próbálta nem mutatni de én láttam rajta,hogy sír.Leültem vele szemben és szorosan magamhoz öleltem.Nem bírom elviselni,hogy Zayn miattam sír.
-Zayn.Tudod,hogy én nagyon szeretlek de csak barátként.De fantasztikus srác vagy,akiért lányok milliói vannak oda.És a sok millió lányból az egyik szerencsést úgy fogod majd szeretni mint senki mást.Meg fogod találni az igazit.De az nem én vagyok-néztem a szemében miközben kezem az arcán volt.Zayn most már nem leplezte,hogy sír,abban a pillanatban,hogy kimondtam ezeket a szavakat Zayn úgy sírt mint eddig soha.Nagyon szorosan öleltem magamhoz és próbáltam megfelelő módon vigasztalni.
-Emily.Szeretnék valamit utoljára megtenni.Tudom,hogy neked nem fog semmit jelenteni de nekem igen.Ha ez megtörténik talán végre el tudlak engedni-szólalt meg néhány perc múlva és hirtelen megcsókolt.Olyan gyorsan történt az egész,hogy nem tudtam elkapni a fejem.De nem is tettem volna.Igaza volt Zaynnnek nekem ez a csók nem jelet semmit,mert Harryt szeretem,de Zaynnel olyan kapcsolat volt köztünk amit nem tudok megmagyarázni.Nem szerettem őt úgy mint Harryt,hanem inkább csak úgy mint egy testvért.Nem éreztem bűntudatot azért mert megcsókoltam Zaynt.Ezzel neki segítettem,hogy elengedjen engem.És ezt így éreztem helyesnek.Ezek után még úgyanyugy maradt minden.Harry a pasim,akit szeretek,Zayn pedig egy olyan ember akire testvérként tekintek.
-Rendben leszel?-kérdeztem Zayntől.
-Most már igen-mosolygott rám.Pár perccel ezután hazamentem ahol a kapu előtt Harry várt.
-Te képes voltál itt megvárni?-csókoltam meg
-Persze.Perrie mindent elmondott.Aggódnom kéne?-nézett rám kérdően
-Nem.Most már minden rendben.De tudnod kell,hogy Zayn megcsókolt.De nekem nem jelentett semmit,de csak így tudott elengedni-válaszoltam és örültem annak,hogy elmondtam neki az igazat.
-Megértem-sóhajtott fel.
-Tényleg?-kérdeztem döbbenten.Azt hittem ennél jobban ki fog akadni.
-Igen.Ha Zaynnek ez kellett ahóz,hogy elengedjen akkor megértem.Mivel Zayn a barátom.És hiszek neked abban,hogy számodra az egész nem jelentett semmit,csak segíteni szerettél volna Zaynnek-mondta én pedig teljesen le voltam döbbenve.Egyáltalán nem vártam,hogy Harry ilyen megértő lesz.Ő aztán tényleg hihetetlen srác.
-Nem jelentett semmit.Zayn a barátom és én téged szeretlek-mosolyogtam és Harry arca is széles mosolyra húzodott.
-Akkor jó.Mert én is szeretlek-közelebb hajolt hozzám és hosszan megcsókolt.
                                                                                                                      

23.rész

-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondta majd kimászott az ágyból apával együtt aki időközben felébredt.Hát igen,jobb lenne,ha elmagyaráznák mi is folyik itt.


-Harry megkérhetnélek,hogy most menj haza ?Szeretnénk hatszemközt beszélni a lányunkal-kérte meg anyu Harryt.
-Persze,megértem-válaszolta majd bátorítóan megszorította a kezemet én pedig rámosolyogtam.Miután Harry elment leültünk az étkezőasztalhoz.Anya elgondolkodva nézett maga elé apu pedig idegesen dobogtatta az asztalon a kezét én pedig még mindig azon voltam,hogy ne kezdjek el üvöltözni és magyarázatot követelni.
-Emily,most végig kell hallgatnod.Bármennyire is mérges leszel ránk múszály lesz végig hallgatnod.Ígérd meg!-szólalt meg anyu pár perc hallgatás után.
-Rendben,megígérem,csak mondjátok már!-válaszoltam idegesen
-Régen történt.Fiatalok voltunk és nem gondolkoztunk.Akkoriban egy Dan nevű férfivel jártam.Emily- nyelt nagyot anyu- Dan az édesapád.-mondta alig hallhatóan én pedig a döbbenettől mozdulni sem bírtam.Hogy mi?Ez nem igaz,biztos,hogy nem lehet igaz!Oké,ez most csak egy rossz rémálom!Fel akarok ébredni most azonnal!De ez nem történt meg anyu pedig folytatta.
-Dannel úgy döntöttünk,hogy nem akarunk együtt élni,ezért te maradtál nálam Jenifer pedig Dannél.-folytatta anyu.Klasz. Most már tudom,hogy Jenifernek hívják...Ránéztem apura akiről most tudtam meg,hogy nem is a vérszerinti apám,de nem érdekelt,ettől még úgyanúgy szeretem őt.
-Miért nem mondátok el nekem?-kérdeztem
-Nem akartuk,hogy emiatt másképp tekints rám.Nem akartam,hogy emiatt kevésbé szeress engem!-nézett rám apu és láttam rajta,hogy könnyes a szeme.Felálltam a székről és apuhoz léptem majd szorosan megöleltem.
-Én ettől még ugyanúgy szeretlek-mondtam a könnyeimmel küszködve.Pár percig még apu karjai között sírtam,de erőt vettem magamon és elléptem tőle,majd komoly tekintettel a szüleimre néztem.
-Találkozni szeretnék vele.Találkozni szeretnék az ikertestvéremmel!-mondtam határozottan.
Anyáék összenéztek majd bólintottak.
-Rendben.Holnap elmegyünk hozzá-válaszolta anyu
-Ne.Kérlek had menjek egyedül.Majd Harry elvisz-kértem és tényleg nem akartam mással menni csak Harryvel.Ennek 2 oka is volt.Az első,hogy Harry az a személy akivel bármikor bárhova elmennék a 2. pedig,hogy azt terveztem,hogy meghívom Jenifert hozzánk mivel  szeretném,ha anyuék itt találkoznának vele.
-Oké,nem bánom.Jenifer nem lakik túl messze.2 óra alatt ott vagytok autóval-mosolygott rám anyu,nekem pedig csak akkor esett le,hogy holnap 2 koncertem is lesz.Az egyik délután 4-kor a másik pedig este 9-kor.Oké,Emily gondolkozz!Ha ma reggel 6 órakkor elindulunk akkor 8-ra ott vagyunk és kb. délre vissza is érkezünk,mert ugye ott is el fogunk tölteni egy kis időt,legalább is terveim szerint,de késöbb ki tudja mi lesz..Na,ha mondjuk délre itthon vagyunk akkor bőven lesz időm az első koncertem előtt.Király.Ez igy jó lesz.:) Már csak Harryvel kell megbeszélnem.Elővettem a zsebemből a telefonomat és gyorsan felhívtam Harryt.
-Szia.Figyelj!Értetem tudnál jönni 6 órakkor?Megkeressük az ikertestvéremet!-szóltam bele a telefonba
-Oké,ott leszek-válaszolta majd letette a telefont.

Harry pontban 6-kor érkezett meg.Beültem mellé az autóba és már indultunk is.Útközben elmeséltem neki mindent Jeniferről.Egész hamar megérkeztünk a helyszínre,ami egy kis ház volt.Kiszáltunk az autóból és az ház felé vettük az irányt.Nagy levegőt vettem és félénken bekopogtam.Pár perc múlva egy magas szőke hajú férfi jelent meg az ajtóba.Mikor meglátott engem az arca teljesen elsápadt és döbbenten nézett rám.Gondolom ő lehetett Dan.
-Helló.Emily vagyok,én..-kezdtem de félbeszakítottak.
-Tudom ki vagy.Kérlek,ö kérlek gyere be-mondta én pedig megkértem Harryt,hogy várjon meg az autóban majd beléptem a házba.Dan,legalábbis még nem mondta a nevét de szinte biztos voltam benne,hogy ő az egy kis asztalhoz irányított és mindketten leültünk.
-Tehát Mary elmondta- szólalt meg pár perc hallgatás után.
-Igen.Pontosabban én jöttem rá.De utána mindent elmondott.Rólad és Jeniferről.Szeretnék találkozni a testvéremmel-mondtam.Dan nagyot sóhajtott majd megszólalt.
-Rendben.Jenifer még nincs itthon de pár perc múlva már megjön.Addig elmondanám,hogy attól még,hogy nem ismertelek és nem én neveltelek fel,szeretném ha tudnád,hogy nagyon fontos vagy nekem és mindig az is leszel-válaszolta.Erre én nem tudtam mit mondani,sőt jobban tettem ha nem mondtam semmit mert úgy gondoltam ha igazán fontos lettem volna neki akkor elmondták volna anyával az igazat...Néhány perc kinos csend után egy lány hangjára eszméltünk fel.
-Apu!Megjöttem!-kiáltotta majd belépett abba a szobába ahol mi ültünk és abban a pillanatban ledöbbenve állt meg egy helyben.Én is úgyanugy ledöbbentem mint Jenifer.A valóságban sokkal jobban hasonlított rám mint azon a képen.Tényleg csak annyi különbség volt köztünk,hogy ő szeplős volt(bár alig láthatóan) és kicsit göndörebb és rövidebb haja volt mint nekem.
-Jenifer ő itt Emily az ikertestvéred.Tudod az a lány akiről meséltem neked-szólalt meg Dan.Hogy mi?Mesélt neki rólam?Ő is tudott az egészről?Hát ez király..Ezek szerint csak én nem tudtam semmiről.
-Szia.Emily vagyok- kezdtem mosolyogva-Tudom,hogy furcsa,hogy csak így feltűnök,de látnom kellett téged.-folytattam.Jenifer kedvesen mosolygott rám majd előhalászott egy füzetet a táskájából,kinyitotta és felém nyújtotta.
-Több száz rajzót készítettem rólad,mindig próbáltalak elképzelni téged,hogy hogy nézhetsz ki és mégis mennyire hasonlíthatsz rám.Most,hogy látlak téged a rajzaim már nem olyan jók,mivel azért nem hittem,hogy ennyire hasonlítasz rám.10 éves korom óta tudok rólad,de mindig is féltem megkeresni téged,azt gondoltam,hogy biztosan utálsz engem,szóval inkább maradtam annál,hogy elképzellek téged és lerajzollak-mondta miközben mellettem állt és a kezemben lévő füzetet lapozgatta.Fú,ez a lány eszméletlen jól tud rajzolni.
-Hű,te aztán tudsz rajzolni- dícsértem meg
-Köszi.Minden álmom,hogy igazi rajzművész legyen belőlem-mondta mire elmosolyodtam.
-Figyelj!Mivel egész életemben most látlak elösször szeretném ha jobban megismernél engem.Gyere el hozzánk pár napra.Kérlek,nagyon jó lesz!-gyözködtem és reméltem,hogy igent mond.
-Apu is jöhet?-nézett Jenifer Dan felé.
-Persze-válaszoltam,mivel szerintem jót tenne anyának ha ezt az egészet rendesen megtudnák beszélni Dannel.
-Ú,apu elmegyünk?-lépett Jenifer Dan mellé és bociszemekkel nézett rá.Így én is szoktam nézni,ha nagyon akarok valamit.:)
-Hát nem is tudom kicsim.Nem igazán akarom zavarni Emilyéket- válaszolta Dan
-Egyáltalán nem zavartok-mondtam
-Apu,légysziiii- kérlelte tovább Jenifer
-Oké,nem bánom-válaszolta.Jenifer örömében felsikított majd felém róhat megfogta a karomat és maga után húzott.Egy pici szobába érkeztünk,ami valószinüleg Jeniferé volt.A szobáját falát saját készítésű rajzok díszítették plusz néhány családi fénykép.Jenifer elövett egy böröndöt az ágya alól és beledobált néhány cuccot.Ruhákat,kiegészitőket,telefont,lapot és tolltartót.
-Na,én meg is vagyok-sóhajtott fel
-Ez gyors volt-válaszoltam majd kiléptünk a szobából és megnéztük,hogy hogy áll Dan.Úgy tűnt már ő is készen áll az indulásra.Mikor kiléptünk a házból,rögtön megláttam Harryt,aki az autójának támaszkodva várt ránk.
-Az ott Harry Styles?-kérdezte döbbenten Jenifer
-Igen,ő a barátom-mosolyogtam
-Te a One Direction egyik tagjával jársz?-döbbent le talán még  elözönél is jobban
-Igen.Szereted az 1D-t?-kérdeztem
-Hát,nem igazán ismerem őket.Pár számukat hallottam,nem rosszak,de nem vagyok oda értük.Tényleg jó hangjuk van és nem rondák,egyáltalán nem,de Harry például nekem sosem volt szimpatikus-hadarta
-Mert még nem ismered,hidd el fantasztikus srác-mondtam és elindultunk Harry felé.Én egy gyors csókkal köszöntöttem a barátomat,majd Jenifer és Dan felé fordultam.
-Jenifer,Dan ő itt a barátom Harry. Harry ő itt Jeny az ikertestvérem és Dan a vérszerinti apám-mutattam be őket egymásnak.
-Igazán örülök,hogy megismerhettelek.Harry a One Directionból ugye?-fogott Harryvel kezet Dan
-Igen,én vagyok-mosolygott Harry.Jenifer csak félénken állt egy helyben és meg sem szólalt.
-És te vagy Jenifer ugye?Hű,tényleg nagyon hasonlítasz Emilyre.-mosolygott Jenyre Harry.
 -Ne hidd azt,hogy attól még,hogy rám mosolyogsz én menten el is olvadok!Hát nem! Én nem vagyok az a tipúsú lány,és ezt ne vedd bántásnak mert nem itéllek meg előre mivel még nem is ismerlek.De azt tudnod kell,hogy én tényleg nem fogok elájulni csak azért mert te vagy valamelyik bandatag az közelemben van-közölte Jenifer Harryvel,aki kérdően nézett rá.
-Oké,jobb ha indulunk-törtem meg a kínos csendet.Úgy látom Jenifer nem az a lány,aki fél kimondani,hogy mit gondol ezért jobbnak láttam,ha gyorsan elindulunk.Beszálltunk az autóba.Én Harry mellé előre a többiek pedig hátra.
-És,hogyan ismerted meg Harryt?-szólalt meg egyszer csak Dan
-Fú,hát ez hosszú történet-nevettem fel
-Nem baj van időnk-mondta Jenifer
Igazam volt.Hosszú történet volt.Az egész út azzal telt,hogy én meséltem.A Little Mix koncerttől a mai napig mindent elmondtam.
-Ezek szerint te ismered a Little Mixet?-kérdezte Jenifer
-Igen-válaszoltam
-WoW!Ú,majd ugye találkozhatok velük?Ők a kedvenc bandám!Jesy a példaképem.-lelkesedett be Jeny
-Persze.Ők is ott lesznek a mai koncertemen.Ott majd találkozhatsz velük-mondtam
-Neked aztán izgalmas életed van!Alig várom,hogy halljalak énekelni-mondta izgatottan Jenifer.Hát igen,az én életem tényleg nem mondható átlagosnak.Pedig mindezek előtt én is csak egy teljesen átlagos lány voltam.11:30-kor már meg is érkeztünk,hamarabb mint gondoltam így sokkal több időm volt koncert előtt.
-Tyű,mekkora ház!-ámuldozott Jenifer,miután kiléptünk az autóból.
-Figyi,nekem mennem kell.A koncerten találkozunk-mondta Harry majd kaptam tőle egy búcsú csókot.Én,Jenifer és Dan pedig bementünk a házban.Csodálkozva néztek körbe és láttam az arcukon,hogy nagyon tetszik nekik a házunk.
-Emily te vagy az?Megjöttél?-halottam anya hangját a konyhából
-Igen-válaszoltam és a konyha felé vezettem Jenyéket.Anyu éppen mosogatott,de amikor észrevett minket abbahagyta és meglepődötten nézett végig Jenyéken.
-Te jó ég! Alig hiszem el,hogy láthatlak titeket-kezdte anyu majd megölelte Jenifert és Dant is.
-Emily vezesd körbe Jenifert addig én beszélek Dannel-utasított anyu én pedig neki is láttam a feladatomnak.Rajtunk kívül senki nem volt a házban.Apu nem tudom,hogy hova tünhetett,Avril pedig az egyik barátnőjénél volt.Jenifer éppen a szobámban gyönyörködött,amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Emily!Már vagy 10-szer hívtalak!Merre jártál?-halottam Jhon hangját,aki nem éppen jó hangulatában volt.
-Hosszú történet,de már itthon vagyok-válaszoltam
-Remek.Mert akkor jöhetsz is hangpróbára, ugyanis 11-re volt megbeszélve!!!-kiáltotta amitől én kicsit megijedtem.Oké,a hangpróbát tényleg elfelejtettem...
-Rendben.Negyed óra és ott vagyok-tettem le a telefont
-Jeny!Van kedved velem eljönni a hangpróbára?-kérdeztem a posztereimet bámuló testvéremet
-Mégis milyen kérdés ez?Persze,hogy van!-válaszolta és már indultunk is.
A helyszínen már rengeteg ember volt,a hangpróba pedig jól sikerült.Bár elég hosszú volt,2 kor jöttem le a színpadról és már mehettem is a sminkeshez majd a fodrászhóz így időm sem volt Jeniferrel beszélni.Viszont másfél óra múlva miután már készen lettem Jenifert a szinfalak mögött találtam a többiekkel,éppen Jesyvel beszélgetett.:)Jesyn és Jeniferen kívül még ott volt Perrie,Jade,Leigh-Anne,Harry,Niall és Victoria.Annyira aranyosak,hogy mind eljöttek.:) <3 Bár örültem volna ha Liam,Louis,Rachel,Eleanour is itt lettek volna de ők dupla randit szerveztek mára.Viszont Zayn nem tudom miért nem jött el.Mostanában nagyon furcsa,nem tudom,hogy lesz így alkalmam újra összehozni őt Perrievel.De majd csak megoldom valahogy.:)
-Helló,Emily nem is tudtam,hogy van egy klónod-nevetgélt Niall
-Nagyon vicces vagy-válaszoltam
-Tudom.Héj,Harry,hogy fogod megkülönbőztetni őket?-"humoroskodott" tovább Niall mire én nevetve oldalba böktem.Harry mellém lépett és átkarolt.
-Nincs még egy olyan lány,mint Emily-mondta Harry mire én elmosolyodtam.Perfect Boyfriend <3
-Emily 15 perc és kezdünk-mondta Jhon én pedig bólintottam.Bevallom őszintén nem kicsit izgultam,mindig ez van mielött felmegyek a színpadra,de utána elmúlik.Harry,mint aki megérezte,hogy mire gondolom erősen megszorította a kezemet.
-Ügyes leszel-mondta majd megcsókolt.
A koncert egész jól sikerült,nagyon élveztem.Most sokkal többen voltak mint az első fellépésemen,aminek nagyon örültem.Holnap szabadnapom lesz,ezért én Jenifer(akit nem volt könnyű rábeszélni)a srácok,Victoria,Rachel és Caroline elmegyünk a vidámparkba.*--* Vííí :))) És később Perriék is csatlakoznak hozzánk.:)Na majd akkor lesz alkalmam összehozni Zaynt Perrievel.

22.rész

Kedves Naplóm!
   

      A mai nap....Hát még mindig alig hiszem el,sőt még egyáltalán nem fogtam fel ezt az egészet.De jobb ha mindent az  elejéről kezdek.

Újra New Yorkba.California után kicsit furcsa újra itt lenni,de azért már hiányzott.Ez az utolsó úgymond "szabadnapom" mivel holnap több koncertem is lesz.De ezen a napom sem fogok unatkozni,mivel Harry megkért,hogy menjek el vele és a fiúkkal a This is Us New Yorki premierjére.Nagyon örültem neki,hogy velük mehettem.A fiúk,én,Eleanor,Rachel és Caroline a New Yorki premieren *-*.Éppen élmény beszámolot tartottam anyáéknak,mikor Harry lépett be az ajtón és mellém lépett.
-Lassan indulnunk kellene-mondta én pedig az órámra pillantottam ami 18:00-át mutatott.Francba.Én pedig még össze sem készültem...Most nem késhetünk el miattam,ez most fontos esemény.Sietve felrohantam a szobámba és próbáltam a lehető leggyorsabban összekészülni.Fél óra.Egész jó.Lerohantam a földszintre,ahol Harry és a húgom társasjátékoztak.Pár másodpercig meghatódva néztem őket és nagyon boldog voltam,hogy Avril ilyen jóban lett Harryvel.
-Készen vagyok-szólaltam meg egy kis idő múlva.Harry mosolyogva odalépett hozzám és megcsókolt.
-Gyönyörű vagy-mondta én pedig nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról.Elköszöntem a húgomtól és anyuéktól majd besszáltunk a házunk előtt várakozó limuzinba,amiben a többiek már bent ültek.
-Juj Emily,de szép a ruhád-szólalt meg rögtön Caroline aki egy csodaszép kék ruhában ült Niall mellett.
-Neked is-mosolyogtam rá miközben végigpillantottam a többieken is.Rachel és Liam kézenfogva üldögéltek,Louis és Eleanor egymást fotózták,csak Zayn bámult unottan maga elé.Csak neki nem volt kiséröje és úgy éreztem,hogy erről én tehetek.Ha én nem lettem volna,most Perrie ülne mellette. Na ennyit a lemoshatatlan mosolyomról....


Zayn szemszöge:

Amikor Emily beszállta a limuzinba  hevesebben kezdett verni a szívem és alig kaptam levegőt.Még nem tettem túl magam rajta,még mindig szeretem őt.Pedig tudom,hogy nem lenne szabad,de nem tehetek róla.Valamit pedig muszály tennem mert bármit is érzek Emily iránt sose támadnám hátba Harryt,nem tenném meg soha.Ezért bele kell törödnöm,hogy Emily már foglalt és úgy látszik soha nem is lesz már az enyém.De akkor miért nem tudom csak egyszerűen elfogadni a tényeket és elengedni őt?Miért olyan nehéz ez az egész?
-Hahó,Zayn?Jól vagy?-halottam meg Emily hangját aki aggódva méregetett engem.
-Persze-hazudtam és próbáltam valami mosolyhoz hasonlitó dolgot az arcomra erőltetni.Nem ment egyszerűen.Legszívesebben elkiáltottam volna magam,hogy"Nem érted?Én még mindig szeretlek!" De nem tehettem.Tiszteletben kellett tartanom,hogy Emily Harryt választotta nem pedig engem.Ezért tovább folytattam az ablakon kibámulást és próbáltam erős maradni.

Emily szemszöge:

Tudtam,hogy Zayn haragszik rám a történtek miatt.Tudtam,hogy az egészről csak én tehetek.És azt is tudtam,hogy hiányzik neki Perrie.Ezaz,Perrie.Zayn,biztos,hogy még mindig szereti.Össze fogom hozni őket újra.Bármibe is kerül megteszem,mivel utálom Zaynt így látni.Utálom ha szomorú.Szeretném végre újra boldognak látni és ha ennek az az ára,hogy Zayn és Perrie újra összejöjennek akkor állok elébe.Sőt,én fogom őket összehozni.Éreztem,hogy a kocsi lefékez majd megáll.Megérkeztünk.Kinéztem az ablakon és teljesen ledöbbentem.Soha nem láttam még ennyi embert egy helyen.Tudtam,hogy a fiúk népszerűek,hiszen én is Directioner voltam és vagyok is,de azért ennyi emberre nem számítottam.A soför lépett elöször ki a limuzinból és kinyitotta nekünk az ajtót.Harry bátorítóan megszorította a kezemet,majd elsőként mi szálltunk ki a limóból utána pedig a többiek.A tömeg síkitozásban tört ki mikor meglátták a srácokat,akik mosolyogva intettek a rajongóiknak.Az egyik férfi a fiúkat a rajongók felé utasította.Tehát kezdődhetett az autógramm osztogatás.Minket lányokat az egyik kamerás emberhez utasítottak azzal a céllal,hogy interjut készítsenek velünk.Megint a szokásos kérdések "Milyen érzés egy híres ember barátnőjének lenni?Hogy kezelitek a hírnevet?"stb...Miközben készült az interjú én néha Harry felé pillantottam,aki lázasan osztogatta az aláirásokat és fotókat készített vagy 500 lánnyal.Mikor valamelyik rajongó a közelébe tudta Harryt örülten sikítottak és sokan el is bőgték magukat.Oké,én értem,hogy imádják a 1D-t de szerintem nem úgy érik el azt,hogy esetleg valamelyik lány rajongó álma teljesüljön és összejöjjön valamelyik bandataggal,hogy közbe megsűketitik őket,hanem mondjuk egy kedves mosollyal,szerintem az sokkal többet ér ilyenkor.Több ezer gyönyörű lány vette körül Harryt és megmondom őszintén,hogy kicsit féltékeny is voltam,pedig tudom,hogy nem lenne okom rá.Harry szereti a rajongóit de én vagyok a barátnője.Ezt a mondatot ismételgettem magamban mígnem teljesen megnyugodtam.Mikor a fiúk végeztek a rajongóknál rajtuk volt a sor,hogy interjút adjanak minket pedig a Directionerek felé irányítottak.Ezt nem igazán értettem hiszen ők azért jöttek,hogy találkozzanak a One Directionnal nem pedig velünk,de nem bántam,sőt inkább én is élveztem az autógramm és fotó osztogatást egészen addig amíg egy lány a tömegből felém  nem kiáltott.
-Lehet,hogy most Harry veled van,de nem sokáig!Végül úgyis velem lesz!!-kiáltotta én pedig próbáltam a dolgot figyelmen kivül hagyni,mert tudtam,hogy lesznek ilyen rajongók is,de azért nem esett valami jól...De ezt leszámítva nagyon élveztem a premiet és a fiúk filmje is valami elképesztő volt.Késő este értünk haza és Harryvel a szobámba a híreket böngésztük,pontosabban ő olvasott híreket én pedig pizzát ettem.Igen,hajnali 2 órakkor.
-Emily!Azt hiszem ezt el kéne nekem magyaráznod.-szólalt meg Harry és hangja eléggé kétségbesetnek tünt.Odaléptem mellé és a szememet a laptopra szegeztem.Abban a pillantban nem hittem a szememnek.Egy kép volt rólam és egy srácról akivel kézenfogva sétálok.Életemben nem láttam még ezt a gyereket.
-Nem lehet,hogy photoshop?-kérdeztem még mindig döbbenten
-Nem.Ennyi év után már meg tudom különböztetni a photoshopot és az eredeti képet.És ez nem PS!-válaszolta és eléggé idegesnek tűnt.Én jobban szemügyre vettem a képet és megakadt a szemem valamin.
-Harry,nézd a lány csúkloját !Van rajta egy tetoválás!-mutattam a képre,Harry pedig ránagyított és most már tisztán lehetett látni,hogy a lány csuklóját egy sárkányos tetkó diszíti.Sőt,ahogy jobban megnéztem a képet láttam,hogy nem teljesen úgy néz ki mint én mert ennek a lánynak az arcán kis szeplök voltak és haja is talán göndörebb volt egy kicsit mint az enyém,de akkor is döbbenetesen hasonlított rám.
-Emily.Neked van egy ikertestvéred?-nézett rám Harry kérdően
-Nem.legalábbis én nem tudok róla-válaszolta és a kérdések csak úgy záporoztak a fejembe.Most akkor mi van?Tényleg lenne egy ikretestvérem,akiről eddig semmit nem tudtam?!Felkaptam a laptopot Harry öléből és gyorsan lerohantam a földszintre,majd be anyáék szobájába.Már aludtak,de nem érdekelt felkeltettem őket,Harry pedig mögöttem állt és próbált lenyugtatni,de nem igazán sikerült neki.
-Kicsim.Te vagy az?Mi a baj?-ásitott anyu és mellette apu is mozgolodni kezdett.Én dühösen eléraktam a laptopot és megmutattam neki a képet.Anyu pár percig csak csendben nézett maga elé majd megszólat.
-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondta majd kimászott az ágyból apával együtt aki időközben felébredt.Hát igen,jobb lenne,ha elmagyaráznák mi is folyik itt.

Off bejegyzés*

Sziasztok :))!
  
    Csak szeretném megköszönni nektek a több mint 4 ezer oldalmegjelenítést és a 11 feliratkozót :) <3 Nagyon örülök neki :) És persze muszáj kiírom,hogy mennyire örülök annak,hogy Zayn megkérte Perrie kezét <3 :) Ők az a páros akiken tényleg látszik,hogy szeretik egymást,szóval sok boldogságot nekik :) Zerrie forever <3 Hamarosan jelentkezem az új résszel addig is további szép napot!:Niki :)

21.rész

Kedves Naplóm!

  Mivel hajnali 5-kor feküdtünk le ezért nem is lepődtem meg,hogy mikor felébredtem már 1 óra volt.Komótosan kikászálódtam az ágyból és összekészülődtem,majd elindultam megkeresni a többieket.Bent nem találtam őket sehol ezért kimentem az udvarra.Harry,Zayn és Perrie kint ültek az asztalnál és beszélgettek.Odasétáltam Harryhez és egy csókkal köszöntöttem.
-Többiek?-kérdeztem miközben én is leültem egy székre.
-Louis Eleanorral,Niall és Liam fogalmam sincs,hogy hova mentek a lányok pedig ruhát vesznek az esti buliba?-kezdte sorolni Perrie
-Várj!Milyen buli?-lepődtem meg
-Ja igen.Elfelejtettem mondani,hogy ma este buliba megyünk.Egy régi ismerősöm szülinapi bulijára-válaszolta Harry
-De hát nekem sincs olyan ruhám amit feltudnák venni egy ilyen buliba-mondtam
-Akkor majd veszünk neked valamit-ajánlotta fel Perrie én pedig mosolyogva bólintottam.Szupi.Akkor megvan a délutáni program.:)
-Juj,Zayn mi is menjünk csini rucikat vásárolni-idétlenkedett Harry
-Te mehetsz,de egyedül-nevetett fel Zayn.Harry szomorúan lebigyeztette a száját,és mivel olyan "szomorú"volt megígértem,hogy veszek neki valamit.Perrievel vagy 8 üzletben jártunk és egy halom ruhát felpróbáltunk mígnem megtaláltuk a megfelelő darabot.

Emily ruhája

Este 7 órára értünk vissza a hotelba,ahol már mindenki ott volt.
-Mi tartott ilyen sokáig?Visszamentetek New Yorkba és ott vettetek ruhát?-gúnyolódott Louis
-Lányos dolog nem értheted-legyintettem,majd a lányokkal bementünk a szobánkba és kezdetét vette a "csináljuk meg egymás haját és sminkjét"hadművelet.Na ez újabb másfél órát vett igénybe és még így is nagyon siettünk.A buli 9-kor kezdődött és volt fél óránk,hogy odaérjünk egy olyan helyre ahova amúgy 1 óra az út.Akármennyire is gyorsan vezetett Harry nem értünk oda időben ráadásul még dugóba is keveredtünk így 10 órakor érkeztünk meg a helyszínre,ami egy hatalmas ház volt medencével terasszal és gyönyörű kerttel.Harry ment elől és benyitott az ajtón.A házban rengeteg ember volt.Táncoltak,ettek,beszélgettek,nevettek és a zene üvöltött.Tipikus tinibuli.Az egésszel nem is lett volna bajom,ha az ünnepelt nem lett volna ott...Mert abban a pillanatban megláttam.Egy gyönyörű szőke hajú lány futott felénk,pontosabban Harry felé....
-Harry,baby!!-ölelte át a lány Harryt én pedig egy helyben álltan teljesen lefagyva.Mégis ki ez a lány?És honnan ismeri Harryt?A  kérdések csak úgy kattogtak a fejembe és arra eszméltem fel,hogy a nevemet hallom.
-Ő itt Kelly egy nagyon régi barátom még a gimiből.Kelly ők itt Niall,Liam,Zayn és Louis,gondolom róluk már hallottál,ő pedig a barátnőm Emily- ölelt át Harry,amitől kicsit megnyugodtam de még mindig nem volt szimpatikus ez a csaj-Ők pedig Emily barátnői Caroline és Rachel ő pedig Emily  unokahúga Victoria végül pedig Jade,Perrie,Leigh-Anne és Jesy,a Little Mix tagjai-mutatott be mindenkit Harry.
-Nagyon örülök,hogy megismerhetlek titeket,már azt hittem el sem jöttök-mosolygott Kelly
-Hát igaz,hogy nehezen,de végül mégis sikerült idejutnunk-mondta Perrie
-Az a lényeg,hogy eljöttetek.Emily,segítenél nekem?Fel kéne hozni még néhány cucott.-fordult felém Kelly.Miért pont én?Segítsen neki valaki más!De mivel nem volt önként jelentkező kénytelen voltam vele menni.Néhány percig csak csöndben sétáltunk és egyszer csak Kelly hirtelen megállt előttem és megfordult,hogy a szemembe tudjon nézni.Nem tetszett a tekintete,túlságosan gonosz volt.Nekem az egész csaj túl gonosz volt.
-Na figyelj ide drágám!Nagyon ajánlom neked,hogy Harrynek még a közelébe se merjél menni,mert ő az enyém!És meg fogom szerezni!-mondta  gonosz vigyorral az arcán.
-Mi van?-döbbentem le.Hogy ne menjek Harry közelébe?Mégis mit képzel magáról ez a lány?Harry az én pasim és nem fogom csak úgy "odaadni"senkinek!
-Jól halottad!És jobban teszed ha hallgatsz rám,mert ha nem tönkre fogom tenni az életedet!!-válaszolta majd otthagyott a tömegben.Ledöbbenve álltam és nem tudtam elhinni ezt az egészet.Most komolyan?Kelly tényleg azt akarja,hogy dobjam Harryt?Hát arra várhat.Mert nem fog megtörténni!Bármit akar tenni nem fogja elérni,hogy Harry és én szakítsunk,nem fogom neki engedni.Visszasétáltam a többiekhez,de már senki sem volt ott mint korábban.A legtöbben táncoltak és pár perc után Harryt és Kellyt is megtaláltam a tömegben.Együtt táncoltak,de már nem sokáig.:D
-Harry,lenne kedved táncolni velem?-léptem hozzájuk és láttam,hogy Kelly lesajnálóan néz rám.
-Természetesen-válaszolta Harry mosolyogva és kézenfogva sétáltunk át egy kicsit messzebbre majd táncolni kezdtünk.
-Mit gondolsz Kellyről?-mosolygott rám Harry.Nem akartam elmondani neki az igazat,mert tudtam,hogy Kelly arra számít,hogy majd sírva rohanok Harryhez,aki persze majd nem fogja elhinni amit mondok mert túl régóta ismeri Kellyt.Ezért inkább hazudtam.
-Nagyon aranyos lány-füllentettem és próbáltam mosolyt erőlteti az arcomra.Az este további része számomra borzasztóan telt,úgy kellett tennem mintha kedvelném Kellyt,miközben úgy éreztem,hogy puszta kézzel megtudnám fojtani.A többiek viszont nagyon megkedvelték Miss szőke királylányt,talán Perrie volt az egyetlen aki nem nézett Kellyre valami kedvesen.De jó nem én vagyok az egyetlen aki utálja és ennek nagyon örültem mert úgy éreztem,hogy valakinek muszály elmondanom,hogy valójában mit gondolok Kellyről  és Perriben eléggé megbíztam szóval félrehívtam és elmondtam neki,hogy Kelly  megfenyegetett.
-Tudtam,hogy valami nincs rendben ezzel a csajjal-mondta Perrie majd aggóan nézett rám-És mit fogsz csinálni?-kérdezte
-Semmit,de nem fogom hagyni,hogy ez a csaj tönkretegye a kapcsolatomat-válaszoltam majd hátrapillantottam a többiek felé akik valamin nagyon nevettek,gondolom Kelly egy újabb "fantasztikus" történetet mesélt.
-Figyelj,ha bármilyen segítségre szükséged lenne én itt vagyok-mosolygott rám Perrie

-Köszönöm-öleltem át Perriet és nagyon örültem neki,hogy valakinek elmondhattam ezt a dolgot.És annak is,hogy az a valaki Perrie volt.:)Sajnos még több órán keresztül kellett játszanom "én is nagyon bírom Kellyt"míg végre el nem indultunk vissza a hotelba.Vissza a való életbe ahol nem kellett többé megjátszanom magam.
  
   Másnap reggel a többieket megint az udvaron találtam,csakhogy most valaki más is volt velük.Kelly.Harry mellett ült a fűben,ahogy mindenki más és valamiről nagyon beszélgettek.
-Emily!Végre felébredtél!-köszöntött Niall.Mindenkinek köszöntem,majd odaléptem Kelly mellé.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdeztem nem túl kedvesen
-Gondoltam átjövök egy kicsit beszélgetni-válaszolta ravasz mosollyal.
-Vissza is mehetnél-válaszoltam úgy,hogy csak Kelly hallja.Válaszképpen csak felnevetett én pedig próbáltam nem megölni.Éreztem,hogy Harry megfogja a derekamat és magához húz majd megcsókol.Na ezt neked szöszi!Gonosz pillantássokkal néztem Kelly felé,aki abban a pillanatban karját Harry vállára tette,aki ebből nem vett le semmi rosszat,gondolom azt hitte,hogy baráti gesztus én viszont tudtam mire megy ki a játék.Segítségkérően Perrire néztem,aki biztató "légy erős" mosolyt küldött felém.Szemem Kelly karjára vándorolt,ami már nem Harry vállán hanem derekán volt.Na jó.Nekem ennyi bőven elég volt ahhoz,hogy kiakadjak.
-Tünj el!Most azonnal!Tünj el!-ordítottam kicsit hangosabban is mint kellett volna,de nem hagyhattam,hogy a dolgok tovább fajuljanak.
-Emily,mi ütött beléd?-kérdezte Harry
-Ennyire nem tűnik fel?Nézz csak rá!-mutattam Kellyre,aki jó szinésznő módjára csak döbbenten nézett.
-Nem tudom,hogy mi bajod vele,és azt se tudom,hogy miért bántod őt.Mindvégig kedves volt veled!-emelte fel a hangját már Harry is.
-Kedves?Hát ha az kedvességnek számít,hogy megfenyeget engem,hogy szakitsak veled,vagy tönkretszi az életemet.Ja valóban nagyon kedves- mondtam és próbáltam nem elbőgni magam.Elegem van már a sírásból!Most nem fogok bőgni egy srác miatt,az biztos!Viszont Kelly sírt.A francba.Így Harry biztos,hogy nem fog hinni nekem.Miért kell ilyen jó színésznőnek lennie?
-Most nézd meg mit csináltál vele!Ahelyett,hogy féltékenykednél inkább lehetnél hozzá kedvesebb!-vágta a fejemhez Harry én pedig már teljesen kiakadtam.Féltékeny vagyok mi?Igen, lehet.De van okom rá!
-Miért nem hiszel nekem!Csak most az egyszer!-kértem de Harry tudomást sem vett rólam.Odalépett Kellyhez felsegítette majd elindult vele vissza  a hotelba.Ennyit arról,hogy nem fogok sírni.A földön ülve rögtön kitöt belőlem a sírás.Perrie ült le velem szemben és átölelt,a többiek pedig megdöbbenve néztek körbe.
-Most kinek kéne hinnünk?-halottam Louis hangját a hátam mögül
-Emilynek.-válaszolta Perrie mire a többiek mind körém gyűltek és vigasztalni próbáltak.Perrie elmesélt nekik mindent.
-Ha ti mind hisztek nekem,akkor Harry miért nem tud?-kérdeztem pár perc múlva szipogva.
-Túlságosan régóta ismeri ezt a lányt.Azt hiszi,hogy bízhat benne.De rá fog jönni,hogy tévedett -válaszolta Zayn miközben átölelte a vállam és egy puszit adott a fejemre.
-Jé,hirtelen mindenki mennyire sajnálja szegény pici Emilyt- lépett ki  az udvarra Kelly.
-Hol van Harry?-álltam fel a földről és Kelly elé léptem.A többiek a háttérben feszülten figyeltek minket.
-Elküldtem,hogy hozzon nekem sütit,mert annyira megijedtema,mikor úgy nekem estél-nevetett gúnyosan Kelly
-Ide fi..-kezdte Zayn,de közbevágtam
-Zayn,ne.Ezt most én akarom elintézni-kértem majd újra Kellyhez fordultam.
-Nem érdekel,hogy mit teszel vagy mit fogsz még tenni,de egy biztos.Nem szakíthatsz szét minket egymástól.Szeretem Harryt és ő is engem.És lehet,hogy nem lesz könnyű dolgom,de el fogom érni,hogy nekem higgyen.Mivel te csak egy régi osztálytársa vagy én viszont a barátnője vagyok.-mondtam,Kelly pedig szimplán kinevetett.
-Akármennyire is próbálkozol nekem fog hinni.Mert engem régebb óta ismer.És a végén már nem csak egy régi osztálytásra leszek hanem a barátnője-válaszolta.
-Tévedsz.Nekem már van barátnőm.Emily.És mindig őt fogom szeretni-hallotuk meg Harry hangját a hátunk mögül.Mindenki egyszerre fordult hátra és megpillantottuk Harryt,akinek egy sütisdoboz volt a kezében.Felém lépkedett majd mikor megállt előttem megszólalt.
-Sajnálom,hogy nem hittem neked.Hiba volt.Többet nem fordul elő-mondta majd magához húzott és gyengéden megcsókolt.Tudtam,hogy végül minden jóra fordult.Valahogy éreztem.
-Te pedig,takarodj innen most azonnal-parancsolta Harry Kellynek aki dühösen nézett rám.
-Ennek itt még nincs vége!Ezt még meg fogod keserülni Emily abban biztos lehetsz!-figyelmeztetett majd elment.
-Ígérd meg,hogy ezentúl hinni fogsz nekem!-néztem Harry szemébe mosolyogva.
-Megígérem-mondta majd átkarolt és a többiek felé nézett.
-Ki kér sütit?-kérdezte
-Én,én!!Enyém!!!!!-rohant felén Niall majd kivette Harry kezéből a sütit és pár pillanat allatt már el is tüntette.
-Amugy,hogy értél vissza ilyen hamar a boltból?-kérdeztem
-Nem kellett boltba mennem,találtam a hütöben sütit-válaszolta
-Holnap lesz az utolsó napunk Californiában- sóhajtott fel Harry-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte mosolyogva
-Szörfözni-nevettem fel és soha nem gondoltam volna,hogy valaha ki fogom mondani még ezt a szót az Ausztráliában történtek után,de akkor még nem ismertem Harryt.
-Valaki a szörf szót emlegette?-kérdezte széles mosolyal Louis.Így történt,hogy utolsó Californiában töltött napunkat szörfözéssel töltöttük.Én,Louis,Harry és Liam(mivel ő is imádott szörfözni).

A nap végére már nekem is egész jó ment a szörfözés,köszönöm Louis mester.:)Sajnos 8-kor el kellett jönnünk a tengerpartról mert 2 óra múlva indul vissza a gépünk New Yorkba.Pár napig még el lettem volna itt,de New Yorkban várnak rám a koncertek és sok rajongó,szóval örömmel utaztam vissza.

20.rész

Kedves Naplóm!

   Még mindig a fiúk szobájában feküdtem és az arcomat egy párnába temettem,amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtómon.Nem akartam senkit látni,pláne beszélgetni .
-Menj el!-kiáltottam
-Emily,Zayn vagyok.Tudnom kell,hogy mi történt veled!Kérlek engedj be-hallottam Zayn hangját,ami elég aggódónak tünt.Igaz,hogy nem akartam beszélni senkivel,de Zayn más volt.Ő az a személy akivel bármikor tudnák beszélgetni,ezért kinyitottam az ajtót.Zayn aggódó arccal nézett rám és nem tudom,hogy Zayn látványától vagy valami mástól de abban a pillanatban újra kitört belőlem a sírás.Zayn magához ölelt én pedig a vállára hajtottam a fejem és sírtam.Nem tudom,hogy hány percig állhattunk így mígnem teljesen le nem nyugodtam és végre meg tudtam szólalni.Elmondtam Zaynnek mindent.Ő türelmesen hallgatott végig majd mikor befejeztem megszólalt.
-Emily,tudnod kell,és szerintem tudod is,hogy Harry ilyen.Néha követ el hibákat,főleg ha dühös.De egy valami biztos.Szeret téged.Talán te vagy az első lány az életében,akit igazán szeret.Tudom,mert látszik rajta.A szemén a mosolyán a viselkedésén .Én még sosem láttam ilyen boldognak őt.És az arcáról lemoshatatlan mosolynak te vagy az oka.Harry szeret téged és belehalna ha elveszítene-mondta Zayn és végig úgy tünt,hogy nagyon komolyan beszél.
-És hol van Harry,hogy elmondja ezt,ha már annyira szeret?-kérdeztem szerintem teljesen jogosan.
-Már fél órája kint van a konyhába a többiekkel.Rögtön be akart jönni hozzád,de megkértem,hogy elötte had beszéljek veled én-válaszolta Zayn
-De miért?-kérdeztem
-Tudtam,hogy nem engedted volna be Harryt és én ezt nem engedhettem.Megérdemled,hogy egy olyan barátod legyen mint Harry,egy olyan srác aki igazán szeret téged-mosolygott rám.Hihetetlen,hogy Zayn milyen rendes velem annak ellenére, amit tettem.Nincs még egy olyan ember mint ő.Más sosem lett volna ilyen kedves hozzám a történtek után.De Zayn más.Valahol tudom,hogy még szeret engem,de elfogadja,hogy én Harryt szeretem és ezt más nemigazán fogadná el.De ő elfogadja és emiatt nagyon tisztelem őt és szeretem,persze nem úgy mint Harryt,hanem inkább mint egy testvért.
-Zayn.Ugye tudod,hogy nagyon fontos vagy nekem?-néztem rá meghatódva
-Tudom-mosolygott rám én pedig megöleltem.
-Most már tényleg megyek.Átadom Harrynek a terepet.Sok sikert.És azt is tudnod kell,hogy göndörkének nem erössége a bocsánatkérés-figyelmeztetett mire felnevettem.Göndörke.Aranyos becenév.
Miután Zayn kiment hallottam,hogy a konyhába mindenki nyüzsögni kezdett.Hallottam azt is,hogy valaki,valószínűleg Harry az ajtó felé lépked majd bekopog.Most mit tegyek?Hallgassak Zaynre és engedjem meg Harrynek,hogy bocsánatot kérjen vagy ne engedjem be?Kis töprengés után az elöbbit választottam.
-Gyere-sóhajtottam fel mire Harry benyitott.Gitárral a kezében mosolyogva ült le elém az ágy szélére.

  

-Mivel nem erősségem  a bocsánatkérés inkább írtam egy dalt.Tudnod kell,hogy nagyon sajnálom az egészet.Egy idióta voltam.Kérlek bocsáss meg nekem-mondta majd megpengette a gitárját és elkezdett énekelni.A dal címe I'm Sorry volt.Alig hittem el,hogy írt nekem egy dalt.Elég lett volna,ha szimplán bocsánatot kér,mert akármennyire haragudtam rá egy egyszerű "sajnálom"is elég lett volna ahhoz,hogy megbocsássak neki.Mert igaza volt Zaynnek.Harryhez hozzátartozik,hogy követ el hibákat és nekem így kell őt elfogadnom.Jó félre ne értsetek,mert nem azt mondtam,hogy mindent amit tesz azt meg is bocsáltom,de ez még megbocsáltható dolog volt.A szám végén Harry félve mosolygott rám,én pedig közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.Remélem jó döntés volt neki megbocsáltani,nagyon remélem.                                                                                                                -Ez azt jelenti,hogy már nem haragszol rám?-kérdezte mosolyogva                                                       

-Igen,azt.De többet ne merészelj ilyet tenni-figyelmeztettem és egyszerüen nem bírtam abbahagyni a mosolygást.Ebben az a fura,hogy pár perce még Zayn vállán sírtam most meg Harry ölében ülök totál feldobódva.Remélem most már nem lesz több okom a sírásra.

-Soha többet,megígérem-válaszolta Harry majd megcsókolt.Pár perc múlva kézen fogva sétáltunk a többiekhez akik a nappaliban voltak.

-De jó,ezek szerint kibékültetek.Akkor ti is jöhettek velünk grillezni-szólalt meg Niall és kezében 6 zacskó húst tartott.Szeretünk Niall.:D Mivel mindenki benne volt kimentünk az udvarra és kezdetét vehette a kerti sütögetés.A grillsütő köré raktuk a székeket és kényelembe helyeztük magunkat miközben Jhon húst sütött.

-És miért is nekem kell húst sütni?-kérdezte felháborodva

-Mert nekünk nincs kedvünk-válaszolta lazán Niall mire felnevettünk.Hát igen.Jhon süt mi pedig majd eszünk.Lehet,hogy kicsit gonosz húzás volt de mi sajnos ilyenek vagyunk.Majd Jhon jutalomadagot is kap.Legalábbis majd én adok neki.:)

-Fázol?-kérdezte kis idő múlva Harry gondolom azért mert látta rajtam,hogy már szinte remegek.Oké ez furán hangzik mivel nyár van és Californiában vagyunk,de már hajnali 1 volt és nem volt valami meleg.

-Igen,kicsit-válaszoltam mire Harry levette magáról a pulcsiját és a vállamra terítette.

-De így te fogsz majd fázni-céloztam arra,hogy csak egy ujjatlanba van.

-Én nem fázok-válaszolta.Kedvesen rámosolyogtam és láttam a karján ,hogy csupa libabőr.Átöleltem Harryt,hogy kicsit felmelegedjen,amit egy csókkal köszönt meg.

-Figyelem,figyelem!Nagy bejelenteni valóm van!-hagyta abba a hús sütést Jhon és felénk fordult.

-Héj,de mi lesz a hússal?-nézett Niall ijedten a grillsütő felé.

-Niall,lehetne,hogy egyszer nem a hasadra gondolsz?Amúgy is mindjárt kész van!-válaszolta Jhon.Niall még pár aggódó pillantást vetett a húsra majd legyintett egyet ezzel jelezve,hogy Jhon mondhatja amit akart.

-Na,szóval.Emily.A klippedet tegnap este közzé tettük és hatalmas siker az albumoddal együtt-kezdte mire mindenki elismerő mosolyt küldött felém én pedig kicsit zavarban voltam.

-És örömmel jelenthetem be,hogyha visszaértünk New Yorkba vár rád ott pár koncert utána pedig kezdetét veszi az első turnéd-jelentette be Jhon,mire a többiek ujjongani kezdtek Harry pedig egy puszit nyomott a fejemre és szorosan magához ölelt.Én pedig alig hittem el,hogy ez megtörténhet.Turnéra fogok menni.Te jó ég!Ez hihetetlen!

-Na mit szólsz-nézett rám Jhon mosolyogva.

-Hogy hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek,aki most itt van.A Little Mixnek,mert ha ők nem lettek volna még a nevemet se tudná senki,Jhonnak aki nélkül ez az egész nem sikerült volna,Carolinenak,Victoriának és Rachelnek akik kiskorom óta támogattak az éneklésben és a srácoknak akik megváltoztatták az életem-néztem körbe meghatódva.Mindenki kedvesen mosolygott rám és nagyon szép drámai pillanat lett volna ez az egész,ha Niall nem szólalt volna meg.

-Ég a hússss!!-kiáltotta és a grillsütő felé rohant egy tállal amibe belerakta volna a húsokat ha azok nem lettek volna forrók,mivel mikor Niall kezébe vette az egyiket az rögtön le is dobta a földre.Talán nem ártana villát használni.:D

-Foróóóóó!!-ordította majd a hotel kertjében lévő kispatakhóz rohant és belelógatta az ujját.Mi többiek szakadtunk a nevetéstől,Jhon pedig fogott egy villát és leszedte a húsokat majd beletette őket egy tálba.Rachel elővette a tányérokat és mindenkinek adott egyet.Apropó Rachel.Rachel lett Liam új barátnője és hihetetlenül cukik együtt.

-Ugye tudod,hogy nagyon büszke vagyok rád?-suttogta a fülembe Harry én pedig mosolyogva néztem rá.
-Tudom-válaszoltam majd megcsókoltam.
-Üvegezzünk!-kiáltott fel Eleanor és kezében egy üveg volt.A többiek benne voltak a játékban nekem viszont eléggé rossz emlékeim voltak a játékról,de mivel nem akartam elrontani a többiek örömét belementem a játékba.Eleanor izgatottan megpörgette az üveget ami persze mikor megállt rám mutatott.Ez az én szerencsém....
-Jól van.Mivel te vagy az első és mi otthon úgy játtszuk,hogy az első jutalomfeladatot kap ezért egyszerű feladatod lesz,amit szerintem szívesen meg is teszel.Csókold meg Harryt-mondta Eleanor és igaza volt.Ezt szívesen tettem,tehát szembefordultam a mellettem ülő Harryvel és hosszan megcsókoltam.
-Oké,oké elég lesz!Köszönjük-nevetett fel Eleanor én pedig elpirulva húzódtam el Harrytől,majd mivel rajtam volt a sor pörgettem.Niall volt a szerencsés.
-Ne,ne!Én félek Emilytől!-tette védekezően a feje elé a kezeit  Niall mire én felnevettem.
-Félhetsz is!Oké.Akkor a feladatod a következő..-kezdtem de Niall közbevágott
-Héj,azt nem kérdezted meg hogy felelek-e vagy merek!-figyelmeztetett
-Azt tőlem se kérdeztétek meg!-válaszoltam
-Mivel te voltál az első!De amúgy meg merek.-mosolygott
-Szerezzél egy melltartót és egy rózsaszín sortot majd gyere vissza és táncolj az udvar közepén.Ja és Zayn majd felveszi videóra és felteszi a netre a Directionereknek.Örülni fognak neki-mosolyogtam gonoszan.:)Niall pár percig furán nézett rám majd egyszer csak fogta magát és bement a hotelba.Pár perc múlva melltartóban és sortban jött vissza az udvarra.Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés,már szinte sírtunk.Az egész csak rosszabb lett mikor elkezdett táncolni.Zayn vette kamerával mi meg sírtunk a nevetéstől.A többi feladat is hasonló volt és azokon is rengeteget röhögtünk.Életem talán legjobb estéje volt ez a mai.:)

19.rész

Kedves Naplóm!
 
    Tegnap szinte egész éjjel fent voltunk,ezért ma reggel 7-kor nem volt sok kedvünk felkelni,de muszály volt mivel ha tovább alszom nem lesz klipem.Mindenki álmosan állt a tengerparton,ahol forgatni fogjuk a klipet.Rengeteg kamerás emberke járt fől-alá a helyszínen minden kész káosz volt.Én Harry vállára hajtottam a fejem,amikor hirtelen a nevemet halottam a hátam mögül.
-Emily?-halottam meg egy ismerős hangot és hátrafordultam.
-Rachel?-néztem rá döbbenten majd boldogan megöleltem.Hihetetlen,hogy ő volt az.Rachel volt a legjobb barátnőm Caroline mellett.Mi hárman elválaszthatatlanok voltunk,de egy nap Rachelnek el kellett költözni Californiába,mert az apukája ott kapott állást.Most pedig ellöttem állt teljes életnagyságában.Barna haja kicsit hosszabb lett mint régen és kék szeme csak úgy ragyogott.Rachel mindig gyönyörű lány volt,de most talán még szebb volt mint régen,már ha ez lehetséges.:)
-Hát te?Hogy kerülsz ide?-kérdezte mosolyogva-Olvastam,hogy Harryvel jársz,de nem hittem el,hogy tényleg igaz,azt hittem,hogy ez megint csak egy hülye pletyka-folytatta kicsit közelebb hajolva hozzám,azért,hogy a többiek ne hallják.
-Klippet forgatok,és nem nem pletyka-válaszoltam mosolyogva
-Hát akkor gratulálok csajszi.A kliphez is és Harryhez is.Tudtam,hogy neked sikerülni fog-mondta és láttam,hogy kíváncsian figyeli a hátunk mögött lévő társaságot,vagyis inkább Harryéket :)
-Várjunk csak-kezdtem-Te amúgy hogy jutottál be a klipforgatásra-kérdeztem,hiszen Jhon "lefoglalta" mára a tengerpartot és ide most nem igazán lehetett bejutni.
-Tudod régebben az volt az álmom,hogy híres divattervező legyek-kezdte mosolyogva-És látod,sikerült.Én terveztem a ruhákat,amiket a klipben fogtok hordani-mondta izgatottan
-Ez fantasztikus.Gratulálok!-öleltem meg újra,majd megfogtam a karját és a fiúkhoz vezettem.
-Srácok ,szeretném bemutatni Rachelt,az egyik legjobb barátnőmet-mondtam,Rachel pedig félénken intett egyet a fiúknak.Ő az a fajta lány volt,aki általában minden őrültségben benne van és nem volt valami félénk de ha helyes fiúk vannak a közelében.Hát,akkor nem az a bátor lány többé.
-Szia.Liam vagyok- lépett Rachel elé és széles mosolyt küldött felé.Liam szemében felfedeztem egy kis csillogást is,hmm,mi lesz ebből.:)
-Szia-köszönt Rachel is és zavarában egyik lábáról a másikra állt.Nem csodálom,hogy izgult hiszen 5 nem kicsit helyes fiú vette körül.Harry és a többiek csak kedvesen intettek egyet Rachelnek,majd tovább folytatták a hülyülést.Liam még mindig mosolyogva nézte Rachelt de egyikük sem szólalt meg.Hahó emberek!!Ne csak bámuljátok egymást,szólaljatok már meg!!!Liam helyett Jhon szólalt meg,aki arra figyelmeztetett minket,hogy kezdődik a forgatás.Mindenkit beálítottak a helyére majd kezdetét vette az első klipem forgatása.
-Oké emberek!Szünet!Fél óra és folytatjuk-szólalt meg 1 óra után egy férfi.Mindenki nagyot sóhajtva szoródott szét én pedig Harryhez léptem.
-Miért nem mondtad,hogy egy klipforgatás ilyen fárasztó?-öleltem át fáradtan.
-Nem akartam elrontani a kedved.De nagyon jó voltál-adott egy gyors csókot majd mivel Zayn hívta odament hozzá,mellém pedig éppen akkor lépett Liam.
-Ö,Emiyl.A barátnőd Rachel..Izé..-dadogta
-Nem jár senkivel-mosolyogtam rá,mivel tudtam,hogy ezt akarta kérdezni.Liam döbbenten nézett rám.
-Honnan tudtad?-kérdezte
-O,ugyan.Látszik rajtad,hogy tetszik neked-nevettem fel majd bíztatoan megszorítottam a karját.
-És abban is biztos vagyok,hogy te is tetszel neki-mondtam mosolyogva.
-Köszi,Emily.Mindent-ölelt meg és nagyon örültem neki,hogy vele is jóban lettem,hiszen Niallt már testvéremként szerettem,Louist már az elejétől fogva bírtam,Zayn és Harry pedig a 2 legfontosabb személy az életemben,most pedig már Liamre is igazi barátként tekintettem.:) A nap  további részében csak forgattunk és forgattunk.Este 11-kor a hotelban hullafáradtan feküdtem Harry ölében aki a hajamat piszkálta.
-Ezt te élvezed?-kérdeztem mosolyogva
-Igen.Mi lehet annál jobb,mint hogy Californiában vagyok a barátnőmmel,akit elmondhatatlanul szeretek-nézett a szemembe mosolyogva én pedig közelebb húzodtam hozzá és hosszan megcsókoltam.
-Én is nagyon szeretlek-mosolyogtam és újra megcsókoltam Harryt.

   Másnap megint klipforgatás várt ránk,de ha minden igaz ma már befejezzük a forgatást és a hét hátralévő részében szabadon mehetünk bárhova.Amúgy tegnap este Liam randira hívta Rachelt,aki persze örömmel benne volt a vacsorában.
-Mi mikor megyünk vacsorázni?-kérdeztem Harryt az egyik forgatási szünetben.
-Ma este?-mosolygott rám
-Jujj,az nagyon jó lenne-öleltem át boldogan Harryt,aki betartotta az ígéretét és este elvitt vacsorázni.Minden tökéletes volt egészen eddig a pillanatig.
-Harry te vagy az?-lépett az asztalunkhoz egy szőke lány.Magassarkúban a legújabb divat szerint öltözve és szőke is volt.Pff...A tipikús tökéletes lány.Mégis honnan ismerheti Harryt?
-Miranda?-nézett rá kétségbeesett arcal Harry.
-Te rohadt szemét-mondta Miranda majd felemelte a tányéromat és a tartalmát Harryre öntötte.
-Neked mégis mi bajod van?-néztem döbbenten a lányra
-Hogy mégis mi?Oké,akkor elmondom.Ez a szemét 1 hete még ígért nekem mindenfélét,hogy mennyire szeret és sohasem fog elhagyni erre másnap reggel lelép.Tudod mit menj a francba Harry!-válaszolta a lány majd otthagyott minket.Én döbbenten néztem magam elé és nem voltam képes felfogni amit az előbb ez a csaj mondott.1 hete,de hát akkor...Ezt nem hiszem el....
-Ne Emily kérlek had magyarázzam el-szólat meg hirtelen Harry,aki biztosan észrevette,hogy kiakadtam.
-Csak egyet mondj.Mikor történt?-kérdeztem alig halhatóan
-Aznap amikor elöszőr megcsókoltalak a kajáldában,de Emily hidd el én nem akartam,ideges voltam amiért nem szerettél engem és nem kaphattalak meg. Ez a lány csak...-kezdte,de én a szavába vágtam és már potyogtak is ki az első könnyek a szememből.
-Ne Harry nem érdekel.Hagyj engem békén és felejts el-mondtam és már siettem is ki az ajtón vissza a hotelba.Mikor kiléptem az ékteremből rögtön rámtört a sírás és nem bírtam abbahagyni.Mikor nagy nehezen eljutottam a hotelba még mindig sírva léptem be az ajtón.A többiek mind döbbenten néztek felém.
-Emily mi történt?-lépett mellém Caroline és aggódva fürkészett.
-Majd később elmagyarázom.Most kérlek hagyjatok egyedül-válaszoltam majd bementem az egyik üres hotelszobába,ami azt hiszem a fiúké volt,de nem érdekelt.Lefeküdtem az ágyra és folyamatosan potyogtak a könnyeim.Nem értem,hogy tehette ezt velem Harry,lehet,hogy akkor még nem jártunk,de ha ő igazán szeretett volna,akkor sohasem csókolt volna meg egy másik lányt.Tudtam,hogy túl szép ez az egész ahoz,hogy igaz legyen......

18.rész

                                

Kedves Naplóm!

  Most már büszkén jelenthetem ki,hogy egyáltalán nem félek a repüléstől.:D Ez a repülőút fantasztikus volt,végre nem a mosdóban töltöttem az egész utat,hanem a bolond barátaimmal,akik egész úton gondoskodtak arról,hogy ne gondoljak arra,hogy mégis milyen magasan vagyunk.Mostanra már mindenki tudott a Nick dologról,mivel észrevették,hogy Harry arcát sebek díszitik,így követelték,hogy mondjuk el nekik,hogy pontosan mi is történt.Zayn döbbent le leginkább és folyamatosan azt hajtogatta,hogy tudta,hogy valami nincs rendben a sráccal és hogy Harry helyében ő már rég megölte volna.
-Kedves utasaink!Kérem kapcsolják be a biztonsági öveiket,ugyanis pár perc múlva leszállunk!-hallatszott egy nő hangja a hangosbemondóban.Oké,az igaz,hogy a repüléstől már nem félek de a le-fel szállástól még igen.Harry észrevehette rajtam,hogy nem vagyok valami jól mert bátorítóan megszorította a kezemet mire én kedvesen rá mosolyogtam,majd becsuktam a szemem és arra vártam,hogy mikor érünk már földet.Negyed óra múlva arra eszméltem fel,hogy mindenki mozgolódni kezd körülöttem és a bőröndjeiket szedik elő.
-Megérkeztünk?Túléltem?-kérdeztem
-Igen,túlélted-nyomott egy puszit Harry a homlokomra majd én is elővettem a bőröndömet és már indultunk is.A mi kis csapatunk kicsit zajosabb volt a kelleténél és a többi utas szerintem megkönnyebültem sóhajtott fel,amikor kiértünk a reptérről.Az a látvány ami kint fogadott leírhatatlan volt.California.Még csak képeken láttam ezt a helyet,de élőben még gyönyörűbb volt,az a sok ember a tengerparti levegő,minden olyan csodálatos volt.Jhon hívott egy taxit és már indultunk is egy állítólag 5 csillagos hotelba.A taxi soför is öregedett vagy 10 évet mire kitett minket a hotel előtt.Hát igen,mi szeretünk hangosan énekelni.:DA hotel tényleg 5 csillagos volt és persze gyönyörű.Jhon elkérte a recepciostól a szobánk kulcsát és már indultunk is a 4. emeletre.Izgatottan fordítottam el a zárban a kulcsot és mikor végre kinyitottam az ajtót egy gyönyörű nappali tárult elénk.Kandalló,fotel,plazma tévé és gyönyörű kilátás a tengerre.Ja,és ez még csak a nappali volt.A lakosztályunk többi része is csodálatos volt,a hatalmas  konyhát Niall támadta le,a fürdőszobát ahol még jakuzzi is volt Liam vette hatalma alá a teraszon lévő medencét pedig Perrie és Jade.Mi többiek megnéztük a hálószobákat,Jhon úgy intézte,hogy a lányoknak és a fiúknak külön szoba járjon így én Perriékkel,Carolineal és Vickyvel fogok egy szobában aludni,a fiúk pedig Jhonnal.:D Miután mindannyian kipakoltunk és mivel még ez a napunk szabad volt(csak holnap kezdjük a klipp forgatást)ezért úgy döntöttük,hogy szemügyre vesszük a környéket.Az első egy óra még rendben ment,de aztán mindenki máshová akart menni.Így én Harry,Louis és Eleanor a strandot vettük célba.Azért is mert szerettem a tengerpartot és azért is mert szerettem Harryt félmeztelenül,csak egy szál úszónadrágban látni.:)

-Jöttök szörfözni?-kérdezte mosolyogva Louis
-Én nem tudok-válaszoltam és tekintve arra az egyszeri próbálkozásomra,amikor eltörtem a kezem nem is akartam...
-Na,gyere majd megtanítunk- győzködött tovább
-Nem nehéz,hamar belejössz-szólalt meg Eleanor is
-Tényleg nem vészes,nem engedem,hogy bajod essen-mosolygott rám Harry és így már kénytelen voltam belemenni.
-Hát jó-sóhajtottam-De ha meghalok az a ti hibátok lesz-nevettem fel.A többiek boldogan vették tudomásul,hogy én is benne vagyok a szörfözésbe,így elmentünk kikölcsönözni 4 szörfruhát,ami a fiúknak jól állt,de mi Eleanorral elég érdekesen néztünk ki.Hát,nem a szörfruha lesz a mindenapi viseletem az egyszer már biztos...
Eleinte csak kint a parton mutatott Louis pár dolgot,hogy hogyan álljak rá a deszkára stb....Ezek nem tűntek túl nehéznek,de Ausztráliban is így gondoltam,aztán mi lett belőle...Mikor már végre kimentünk a tengerre a dolgok ott csak egyre nehezebbé váltak,a hasalás a deszkán még ment de amikor rá kellett volna állnom rögtön borultam.
-Jól vagy?-kérdezte Harry mikor feljöttem a víz alól.
-Igen,megvagyok,de nem hiszem,hogy ez nekem menni fog-húztam el a számat
-Dehogynem.Csak bele kell jönnöd-biztatott Louis és még egyszer megmutatta,hogy hogy kéne rá állnom a deszkára.Próbáltam ugyanazt csinálni mit ő de újra elvesztettem az egyensúlyomat,szerencsémre Harry aki mellettem ült a deszkáján elkapott mielőtt leestem volna a deszkámról.
-Köszi-mosolyogtam rá
-Én mondtam,hogy vigyázok rád-válaszolta majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Jól van srácok,szeretitek egymást és ez mind szép és jó,de itt komoly szőrfedzői feladatok próbálok végrehajtani-mondta Louis mire elhúzodtam Harrytől és újra megpróbáltam ráálni a deszkára,de megint csak egy hatalmasat borultam.
-Á,ez így nem lesz jó-sóhajtott fel Harry majd leszállt a saját deszkájáról és a hátam mögé lépett,megfogta a derekamat,amitől nagyot dobbant a szívem.
-Állj fel és próbálj állva is maradni,ne aggódj foglak-mondta Harry én pedig engedelmesen feláltam.Eleinte kicsit dölöngéltem ,de később megtaláltam az egyensúlyom.
-Jól van-hallottam Harry hangját és éreztem,hogy elengedi a derekamat én pedig továbbra is állva maradtam.:) Jupppi,sikerült.:)

-Na látod megy ez neked-mondta Harry én pedig rámosolyogtam és elmerültem gyönyörű zöld szemeiben és megint csak azon kaptam magam,hogy a víz alatt vagyok.
 -Oké,ez mégsem biztos-ültem fel a deszkámra.
-Legalább egy percig rajta álltál,azért az nem rossz,már haladunk-mondta Louis mire felnevettem,hát igen az 1 perc is valami.Egész délutánunk a szörfözéssel telt el és már egész jól ment nekem is.Hála Louisnak,barátnőjének és Harrynek,aki tényleg nem hagyta,hogy bármi bajom essen.Az én hős lovagom <3.
-Jól van Emily,egész ügyes voltál,és már meg tudsz állni a deszkán.Holnap kipróbáljuk a hullámokat is-ölelt át Louis-De viszont a "mesternek" is pihennie kell,szóval ha nem bánjátok akkor én visszamegyek a hotelba-mondta mire én felnevettem.Louis a mester.Furcsán hangzott de az mégis igaz,hogy ha ő nem lett volna biztos,hogy sohasem próbáltam volna újra szörfözni.Megköszöntem neki a segítséget és Eleanortól is elköszöntem,mivel ő a barátjával tartott.
-Harry,szerzünk kagylókat-kérdeztem,mivel ha már tengerparton vagyunk akkor szedjünk néhány kagylót.
-Persze,de előbb szabaduljunk meg ezektől a ruháktól-célzott a szörfruhákra és én teljesen egyetértettem vele.Pár perc múlva már mindketten fürdőruhában és kezemben egy kis homokozó vödörrel indultunk "kagylószerző" utunkra.Mivel a parton nem igazán találtunk kénytelenek voltunk bemenni a tengerbe.
-Nézd,ott van egy hatalmas kagyló-mutatott Harry kicsit meszebre,ahol már nekem derékig ért a víz.
-Hol?-hajoltam le de sehol nem láttam egy kagylót sem.Hirtelen valaki megragadta hátulról a derekamat felemelt és beledobott a vízbe.Eléggé megilyedtem és kíváncsian fordultam előre,hogy meglássam ki volt az.Harry állt pár lépéssel elöttem és sunyi mosoly volt az arcán.Na igen?Így állunk?Akkor én is szórakozok vele egy kicsit.
-Áu,beütöttem a lábam,nagyon fáj-színleltem és próbáltam néhány hamis könnyet kicsalni a szememből ami sikerült is.Ilyenkor nagyon hálás vagyok,hogy anyu beíratott színjátszó körbe.Harry arcáról lehervadt a mosoly és sietve felém futott.
-Emily!Minden rendben?Sajnálom nem akartam,én csak...-kezdte aggódva Harry de akkor én már megfógtam a fejét és a víz alá nyomtam.Harry mikor már feljött a víz alól az a bizonyos mosoly újra az arcán volt.
-Így állunk mi?-kérdezte mosolyogva majd lenyomott engem a víz alá,és ez így folytatodott még egy ideig.Egymást felváltva nyomtuk a víz alá.
-Jól van ,elég már.Már alig kapok levegőt-nevettem fel.Harry átölelte a derekamat,majd hosszasan megcsókolt.A szívem hevesen vert és a világ forgott köülöttem.Igen,azt hiszem szerelmes vagyok.<3
Este 10-re értünk vissza a hotelba,ahol állt a zűrzavar.Liam és Louis focimecset néztek,Niall a konyhában evett valami hatalmas adag tésztát,Perrie,Zayn,Eleanor és Jesy társasóztak,Leigh-Anne és Jade a fotelban aludtak,Caroline és Victoria pedig valami örült zenét üvöltettek és arra ugráltak,Jhon hát ő pedig próbált rendet teremteni.
-Megjöttünk!-kiáltottam fel mire a többiek pár percre felénk néztek,néhányan köszöntek,de nem különösebben figyeltek ránk.Azt hiszem mindenki jól elvolt,csak Jhon látszott teljesen kimerültnek.
-Emily,segíts!Ezek akárhogy is kérem nem képesek elmenni aludni!Pedig holnap reggel már korán kezdjük a klipp forgatást!-panaszolta nekem Jhon
-Sajnálom,de ez ellen nem lehet tenni semmit,majd elfáradnak egyszer-válaszoltam és átmentem a konyhába Niallhez,aki még mindig evett.
-Milyen kaja van?-kérdeztem
-Vettem mindenfélét,bőven tudsz válogatni-válaszolta teli szájjal.
-Oké-nyitottam ki a hűtöt ami tényleg teli volt mindenfélével .Csináltam magamnak egy szendvicset,és a nappaliban lévő káoszt figyeltem.Jhon ordibál a többieket nem érdekli,hát igen minket őrült tiniket nem lehet egy könnyen leállítani.:)

17.rész

Kedves Naplóm!

  
  













Reggel egyedül ébredtem,Harry már nem volt mellettem.Éppen a fürdőszobába készültem,de abban a percben Harry lépett ki onnan egy szál törölközőben.A szívem hevesen vert mikor megpillantottam.Félmeztelen Harry.Hmm..Ilyet se gyakran lát az ember <3.
-Jó reggelt-köszöntött egy csókkal Harry.
-Khm- hallottam meg a hátam mögül apa hangját,megfordultam és teljesen elvörösödtem.Harry nem volt annyira zavarban mint én,sőt egyáltalán nem volt zavarban.
-Jó reggelt uram!-intett Harry apának,aki nem túl kedvesen nézte Harryt.Azt hiszem apa őt nem igazán fogja kedvelni,főleg a ma reggel után....
-Öltözzetek fel és gyertek le a konyhába.Anyád készített reggelit-mondta apa majd elment,én pedig megkönnyebűlten sóhajtottam fel.
-Úgy látom apád nem igazán kedvel-szólalt meg Harry
-Hát igen,nem igazán-sóhajtottam.Mikor leértünk a konyhába már mindenki ott volt.A szüleim,Avril,Niall,Jhon,Victoria és Perriék,vagyis mindenki aki tegnap segített a költözködésben.A reggeli egész jó hangulatban telt,bár az nagyon idegesített,hogy apa folyamatosan Harryt méregette és még mindig nem túl kedvesen.Mivel holnap indulunk Californiába a mai nap is a pakolásról szólt.Jhon kicsit ledöbbent mikor megtudta,hogy 14-en megyünk.(Én,Victoria,Caroline,Niall,Louis,Zayn,Harry,Liam,Jade,Perrie,Leigh-Anne,Jesy,Eleanor és Jhon) Eleinte úgy volt,hogy Jesyék nem jönnek,mert nem érnek rá,de végül mégis belementek,Eleanor pedig azért jön mert Louis mindenképpen magával akarta vinni.Így hát elég sokan megyünk,de az egész így csak izgalmasabb lesz.A délutánunkat pakolással töltöttük,és mivel mindenkinek otthon vannak a cuccai ezért egyedül maradtam és unottan pakoltam a bőröndömbe a legfontosabb holmikat.
Már majdnem kész voltam,amikor valaki kopogtatott az ajtómon.
-Gyere be-szóltam az ajtó mögött álló embernek,aki nem más volt mint Nick.Hát ezt nem hiszem el.Mit keres ez itt?
-Anyukád engedett be.-kezdte-Emily,én csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnap történtekért.Nem gondoltam komolyan,azt amit rólad mondtam.-folytatta én pedig zavartam bámultam a bőröndömet.Nem voltam képes Nick szemébe nézni,csak azt akartam,hogy elmenjen.Szerencsémre pont akkor lépet be a szobámba Harry kezében a saját bőröndjével.Amikor meglátta Nicket eltorzul az arca és dühösen szólalt meg.
-Mond,mit nem értettél abból,hogy soha többet nem akarlak itt látni?-kérdezte Nicktől én pedig nagyon reméltem,hogy most nem fognak verekedni.
-És azt ki mondta hogy engem ez érdekel?-tárta szét a karját Nick és Harry már felemelte a kezét,hogy megüsse,de szerencsére időben mellé léptem és megakadályoztam.
-Harry,kérlek ezt most ne-kérleltem mire ő leengedte a karját.
-Figyelj ide haver!Ha nem takarodsz el innen egy percen belül akkor nem állok jót magamért-fenyegette Harry Nicket aki felnevetett.
-Majd pont te fogsz nekem parancsokat osztogatni!Attól még,hogy mások szemében egy hatalmas nagy sztár vagy az enyémben csak egy rohadék,aki tönkreteszi Emily életét-válaszolta szemrehányóan,de ekkor már én léptem Nick elé és dühösen szólaltam meg.
-Na,ide figyelj Nick!Ha igazán a barátom lennél elfogadnád,hogy kivel járok és kikkel barátkozom.És hogy Harry tönkreteszi az életem?Hát nagyon rosszul gondolod!Soha sem szerettem annyira valakit,mint ahogy Harryt szeretem,és úgy gondolom,hogy jobb lenne először megismerned őt mielőtt ilyeneket mondasz róla.Ha a barátom vagy akkor el kell fogadnod őt- mondtam mikőzben végig Nick szemébe néztem.
-Csak,hogy én nem a barátod szeretnék lenni-felelte,majd legnagyobb döbbenetemre magához húzott és megcsókolt.Próbáltam elhuzodni tőle de annyira erősen szorította a karom,hogy mozdulni sem tudtam.Arra eszméltem fel,hogy Harry egy hatalmasat rúgott Nick lábába aki akkor elengedett így gyorsan elmentem a közeléből.Harrynek ennyi kellett.Rögtön elkezdte ütni Nick arcát és ez nem olyan volt mint a tegnapi verekedés.Most nemcsak Harry ütötte Nicket,hanem Nick is Harryt.Mindketten a földön feküdtek és úgy verték egymást,mígnem anyu lépett be a szobámban,aki mikor meglátta a földön verekedő srácokat teljesen elkerekedett a szeme.
-Adam,gyere azonnal-kiáltott anyu apának,aki pár másodperc alatt ott termet a szobámba.Odalépett Harryékhez majd szétválasztotta őket.Mindkét fiú orrából folyt a vér,szemük monoklis volt,Harrynek pedig a szája is véres volt.
-Mégis mi folyik itt?-nézett körbe apú,aki Harry kapucniját fogta,hogy az nem förmedjen újra Nickre.
-Ez a seggfej megcsókolta a barátnőmet!Hallod kínyirlak,ki foglak nyírni!-ordította Harry Nicknek,és ha apa nem lett volna újra egymásnak esnének.
-Szívem,kisérd ki Nicket,gyöződj meg róla,hogy nincs-e semmi baja,én pedig elintézem Harryt-mondta apu anyának,mire anya bólintott és magával vitte Nicket,én pedig feláltam a földről és Harryhez léptem majd megöleltem.
-Jól vagy?-kérdeztem miközben a sebeit vizsgálgattam.
-Mivel,már elment jól vagyok- célzott Nickre.Megcsókoltam Harryt és nem érdekelt,hogy apa jelen volt,most csak az számított,hogy tudja,hogy én itt vagyok neki és mindig itt is leszek.És most már azt is tudtam,hogy nem beszélek többet Nickkel.Ezek után biztos nem.
-Ugye tudod,hogy szeretlek és azt is,hogy ha még egyszer meglátom ezt a srácot akkor tényleg megölöm?-suttogta a fülembe Harry úgy,hogy apa ne hallja.
-Igen tudom-válaszoltam,majd mégegyszer megcsókoltam.Apa türelmesen várakozott a hátunk mögött és nagyon meglepődtem,hogy nem szólt egy szót sem.Úgy tűnik mégsem utálja annyira Harryt.
-Uram,köszönöm,hogy leálított.Nem tudom mi lenne ha nem tette volna meg.Az biztos,hogy valamelyikünk kórházba került volna-köszönte meg Harry apának,aki csak biccentett egyet.
-Semmiség.Bár örülnék,ha elmagyaráznátok,hogy pontosan mi is történt.Elmondtuk az egész történetet,egészen a megismerkedésünktől a bunyóig.Apának kicsit többet is mondunk a kelleténél ugyanis ő az egyetlen ember aki tud az étkezőben történtekről,amikor Harry elöször megcsókolt,persze Victorián kívül mert neki mindent elmondok.Amikor befejeztük a mi kis történetünket apa felsóhajtott.
-Harry,úgy tűnik igazán félreismertelek.Azt hittem,hogy olyan vagy mind a többi sikeres tini srác,de úgy látom,hogy nagyon szereted a lányom-mondta mire Harry elmosolyodott.
-Igen,nagyon szeretem-mondta majd megölelt.
-Akkor örülök nektek.Csak egyet kérek tőled,hogy ne bántsd meg.-nézett apa aggódó pillantással rám.Még sosem láttam ilyennek.
-Higgye el nem fogom-mosolygott rám Harry,és megpuszilta az arcomat.
-Na gyerekek én megyek,fejezétek be a pakolást mert fél óra múlva a reptéren a helyetek-mondta apa én pedig az órára néztem.A fenébe,már tényleg csak fél óránk volt nekem pedig még volt mit csinálnom,ezért gyorsan felpattantam az ágyról és sebesen dobáltam be a maradék cuccomat a böröndömbe.Rekord idő alatt kész lettem és Harryvel lementünk anyáékhoz elbúcsúzni.
-Vigyázzatok magadra és kerüljétek a bunyókat-puszilt meg anya.
-Emilyy,hozol nekem valamit Californiából?-mosolygott rám Avril
-Hát persze-öleltem meg.Legnagyobb meglepetésemre Avril odasétált Harryhez és valamit a fülébe súgott majd megölelte.Na,később derithetem ki,hogy mit mondott neki.Harry kezetrázott apával majd engem megpuszilt és már indulhattunk is.A reptéren már mindenki ott volt és csak ránk vártak.
-De jó,hogy végre itt vagytok-lépett hozzánk Niall-Ugye ti hoztatok magatokkal kaját?-kérdezte és kék szeme csak úgy csillogott.
-Én csak banánt,de azt nem adom-mondta Harry,és a kezében lévő két banánt szorosan magához ölelte.
-És te Emily?-nézett rám kérdően
-Nem hoztam,hiszen a repülőn majd ugy is kapunk.
-De az még sok idő!-nyavajgott Niall
-Niall,5 perc és itt a repülő!-válaszoltam
-És szerinted,hogy bírjak ki 5 percet kaja nélkül?-kérdezte felháborodva mire én felnevettem.Hú,5 perc alatt tényleg éhen lehet halni.Bár Niall képes rá...
-Sajnálom Harry,de akkor csak a banánjaid maradtak-vonta meg a vállát Niall,Harry pedig még szorosabban ölelte magához a 2 gyümölcsöt.
-Hagyd békén a banánjaimat-kiáltottam,és elkezdett futni,mire Niall a nyomába eredt.Oké,teljesen érett 18 év feletti fiúk.Hát valóban :D Ahogy elnéztem a többieket rájöttem,hogy nagyon hosszú utunk lesz,Caroline és Victoria magazint nézegettek,pontosabban azon veszekedtek,hogy biztos,hogy nem Robert Pattinson lesz a férjük,mert ez a teszt hazudik(?) Louis és Eleanor "vágjunk hülye fejeket és pozoljunk a kamerába"képeket készítettek,Zayn és Liam fociztak,Perrie ,Jade,Leigh Anne és Jesy pedig engem kérdezgettek a mai napomról,szóval kénytelen voltam elmondani nekik a verekedést,amitől teljesen ledöbbentek,Jhon pedig valakivel ordibálozott telefonon keresztül.Igen,hosszú utunk lesz,de legalább azokkal lehetek akiket szeretek.:)

16.rész

Kedves Naplóm!

   Reggel arra ébredtem,hogy valaki őrült módjára dörömből az ajtómon. Óvatosan kikászálódtam az ágyamból és próbáltam nem felébreszteni Vickyt és Carolinet,akik nálam töltötték az éjszakát.Hát igen,az egyik film közben bealudtunk.:)
-Harry?-ásítottam mikor kinyítottam az ajtómat
-Emily,dél van.Vagy tízszer hívtalak,de nem vetted fel.A szüleid megérkeztek és várnak-hadarta én pedig még mindig ásítozva válaszoltam.
-Oké,összekészülők és 5 perc múlva lent találkozunk-mondtam,majd adtam egy csókot Harrynek és már siettem is összekészülni.Hamar kész lettem,de várt rám még egy nehezebb dolog.Felkelteni az alvó barátnőimet.Mivel a bökdösés nem segített levettem az ágyról egy párnát és azzal kezdtem őket püffölni,na erre már felkeltek.
-Mi van?Hagyjál már- húzta a fejére Victoria a takrót
-A szüleim már itt vannak.Gyertek ti is segíteni a költözködésben!-kértem őket,mire kimásztak az ágyból és álmosan összekészültek.Igaz nem 5 perc alatt,de végül mégis sikeresen elkészültünk és kimentünk a hotelból.Kint anyuék,Harry,Niall,Jhon és legnagyóbb meglepetésemre a Little Mix összes tagja várt minket.
-Kicsim,de örülők,hogy látlak-ölelt meg anyu
-Emily,ki ez a fiú és hol van Zayn?-lépett mellém apu és összezavarodva nézett rám
-Majd mindent elmagyarázok,de előbb mutassátok meg melyik ház lesz a miénk-mondtam és már nagyon izgatott voltam.Mind beültünk egy limuzinba,amit Jhon vezetett. Mellette ült apa mi többiek meg hátul.
-Hogyhogy ti is jöttetek?-néztem mosolyogva Jade felé
-Úgy gondoltuk elkel egy kis segítség-válaszolta
-És mindent tudni akarunk a Harry ügyről-szólalt meg Jesy
-Igen.Kíváncsi vagyok miért cserélted le Zaynt pont Harryre- szólt bele a beszélgetésbe Perrie is.
-Héj,én is itt vagyok-mondta felháborodva Harry,mire mindannyian felnevettünk.5 perc kocsikázás után Jhon megállt mi pedig kiszálltunk a limuzinból,és megpillantottam az új házunkat.Hű,hatalmas volt,és gyönyörű.A kertje pedig még csodálatosabb,hatalmas medence,homokozó,hinta,csúszda (Avril mindig is ezekre a dolgokra vágyott)rengeteg növény és egy virágos kert.
-Hű,ez csodálatos-ámuldoztam
-Örülök,hogy tetszik-mondta anyu-De kemény munka vár ránk,a mi dobozaink már bent vannak Avril már elkezdte kipakolni őket,de neked még ide kell hordani  a cuccaidat-magyarázta anyu mire én bólíntottam.
-De előbb köszönök Avrilnek és bemutatok neki valakit-pillantottam Harry felé aki egy gyönyörű mosollyal ajándékozott meg.Megfogtam a kezét és elindultunk a ház felé.Bent még szebb látvány fogadott.A ház 2 emeletes volt rengeteg szobával  és sok-sok dobozzal.:D Avril éppen egy dobozt próbált kinyitni,de mikor meglátott minket abbahagyta és felém szalad.Boldogan megöleltem majd megszólaltam.
-Avril,betartottam az ígéretem és elhoztam Harryt- mosolyogtam mire a húgom Harry elé lépett.
-Szia Harry.Avril vagyok,hatalmas rajongód-nézett fel Harryre és csillogot a szeme az örömtől.
-Szia Avril.Örülök,hogy megismertelek-mosolygott a húgomra
-Figyelj,itt hagylak titeket,nekem vissza kell mennem a hotelba a cuccaimért-mondtam és bucsúzásul adtam egy puszit Avrilnek,Harryt pedig megcsókoltam.Jade én és Perrie visszaültünk a limuzinba és már indultunk is vissza a hotelba,Vicky szülei is megérkeztek és mivel ő is költözik (szomszédok leszünk :))) neki segített Caroline ,Jesy,Leigh-Anne és a szüleim.Nagyon jó hangulatban telt a dolgaim "bedobozolása" énekeltünk és rengeteget nevettünk miközben kitárgyaltuk a Harry témát.Bepakoltuk a sok dobozt a limo csomagtartójába és már indultunk is vissza.A többiek még mindig Victoriának segítettek így mi hárman vittük be a dobozokat a házba.Harry és Avril a nappaliban pakoltak és valamin nagyon nevettek.
-Min nevettek ennyire?-kérdeztem mosolyogva,de abban a pillanatban lefagyott az arcomról a mosoly.Avril egy fotóalbumot mutogatott Harrynek.Jaj ne,ugye ezek nem a kis kori fotóim?Csak azt ne....
-Éppen a gyerekkori fotóidat nézzünk,nagyon édes kislány voltál-mosolygott rám Harry,én pedig nem akartam elhinni,hogy Avril a kiskori fotóimat mutogatja a barátomnak.Kislány koromban ellégé fiús voltam,úgy öltöztem mint egy kisfiú és rengeteget deszkáztam,nem az a tipusú lány voltam aki szeretett hercegnőnek öltözni,én farsangkor is inkább Indiana Jhons voltam...Most már mindegy,Harry ezért csak nem szakít velem,legalábbis remélem....Minden rendben ment,pakoltunk,nevettünk,hülyéskedtünk egészen addig amíg valaki be nem kopogott az ajtón.
-Emily téged keresnek-hallottam meg Perrie hangját majd felálltam és elindultam az ajtó felé majd megláttam Nicket.Féloldalas mosolyra húzta a száját,majd felém lépett.
-Szia.Rég láttalak.Gondoltam meglátogatlak,de nem voltál a hotelban és a menedzsered azt mondta,hogy ide költöztél- hadarta én pedig mosolyogva néztem rá.Rég nem láttam és már bevallom egy kicsit hiányzott.Harry hirtelen mellettem termett és nem túl kedvesen méregette Nicket.
-Hát ez meg?-kérdezte Nick és ő sem nézte valami kedvesen a mellettem álló Harryt.
-Hát képzel én a barátja vagyok-lépett Nick elé Harry és nagyon-nagyon csúnyán nézett rá.
-Emily ez ugye nem komoly?Zayn még oké,de ez a srác nagyon nem.Azt hittem ennél több eszed van,de látom te is csak egy kis hülye Londoni szajha vagy-mondta és már indulni is akart de Harry megragadta a karját maga felé fordította és behúzott neki egyet,majd még egyet én csak döbbenten néztem,de Harry fojamatosan Nicket pofozta szóval ezt nem hagyhattam.
-Harry,elég!-ragadtam meg a karját amivel újra be akart húzni Nicknek.
-Kérlek!-mondtam kétségbeesettem mire Harry elengedte Nicket akinek az orrából fojt a vér.
-Takarodj innen és ne is lássalak!-kiáltotta Harry mire Nick felállt a földről majd kiment a házból.Abban a percben kitört belőlem a sírás.Harry magához ölelt én pedig a vállára hajtottam a fejem és csak sírtam.Nem akartam elhinni ezt az egészet.Azt hittem,hogy Nick a barátom....
-Mi történt?-lépett a szobába Jade és Perrie és döbbenten néztek.
-Egy idióta történt-válaszolta Harry.Az egészből Avril nem vett észre semmit,mivel ő a 2. emelten dobozokat pakolászott.Nagyon örültem neki,hogy ő nem látta ezt az egészet,de mikor felmentünk hozzá észrevette,hogy valami nincs rendben mert ijedten nézett rám és Harryre.
-Mi történt?-kérdezte
-Semmi,csak alig hiszem el,hogy ez a ház a miénk-füllentettem,mivel nem akartam,hogy Avril megtudja az igazat.Még túl kicsi,és túlságosan megilyedne meg persze elmondaná apáéknak,amit nagyon nem akartam.
-Ugye?Gyönyörű ház-lelkesedett be és folytattuk a pakolást.Most már nem olyan jó hangulatban mint a verekedés előtt de este 10-re készen is lettünk.Legalábbis majdnem mert az én holmijaim még nem voltak kipakolva és még a szobámat sem láttam.Avril már elaludt,Jade és Perrie  hazamentek anyáék pedig még mindig Victoriáéknál voltak,szóval Harry és én kettesben maradtunk és együtt pakoltuk ki a cuccaimat.A szobám nagyon király volt,sokkal nagyobb és szebb mint a régi.1 óra alatt végeztünk .Elégedetten és fáradtan dőltünk le az ágyamra,majd pár perc múlva mindketten elaludtunk.