A mai nap,hú hát ez a nap...Nevezhettek majd szemétnek,amiatt amit tettem,de végre igazán szerelmes vagyok és nagyon boldog <3 De kezdjük az elejéről.....
Reggel a telefonom rezgésére ébredtem.2 üzenetet kaptam.Egyet Harrytől,idézem:"Most már végre elárulod,hogy miért kellett becsuknom a szememet?"Felnevettem és visszaírtam neki,hogy egy nap majd elmesélem.A másik üzenetet Zayntől kaptam,aki egy címet küldött és ezt írta hozzá:"Gyere erre a címre délre"Addig még volt egy órám,szóval nekiálltam készülődni.Miután mindennel megvoltam már indultam is.Zayn címe egy hatalmas házhoz vezetett.Bekopogtam,és mikor már 2 perce nem jött válasz benyitottam.Zay,Harry,Liam,Niall,Louis,Eleanor és Victoria egyszerre kiáltották el magukat.
-Meglepetés!Boldog Névnapot-kiáltották.Tényleg,ma van a névnapom.Teljesen kiment a fejemből.
-Köszönöm-néztem hálásan mindenkire,majd Zayn lépett felém és megcsókolt.Valamiért most nem éreztem ezt a csókot ugyanolyannak mint máskor,nem szédültem bele és nem éreztem boldogságot.
-Boldog névnapot-nyújtott felém Zayn egy kis dobozt.Kinyitottam.Egy gyönyörű nyaklánc volt benne.
-Köszönöm-öleltem meg hálásan,majd hátrapillantottam Harryre aki egy gyönyörű mosolyt küldött felém,amitől nagyot dobbant a szívem.Na de várjunk...Miért nézek Harryre és miért olvadok el a mosolyától,amikor előttem áll Zayn?Hiszen Zayn a barátom,nem pedig Harry!!!Akkor miért vágyok most arra,hogy Harry legyen mellettem Zayn helyett.Ezt valaki mondja már meg!Miközben az agyam folyamatosan ezen járt Louis lépett mellém.
-Emily,hoztam neked valamit-nyújtott felém egy répát-Boldog Névnapot!-mondta
-Jujj,de aranyos vagy.Köszönöm-öleltem meg Louist
-Nincs mit.Remélem szereted a répát-mosolygott rám
-Igen,szeretem-mondtam,és nem hazudtam.Tényleg szeretem a répát.
Miután Louis visszament a többiekhez Harry lépett elém,hatalmas mosolyal az arcán és egy csomagot nyújtott felém,amit rögtön ki is nyitottam.Egy képkeretet tartottam a kezemben,benne egy fotóval,amit Harry csinált kettőnkről tegnap.Elmosolyodtam és a tegnapi nap emlékei rögtön a fejembe cikáztak.
-Hogy mindig emlékezz erre a napra-szólalt meg Harry
-Köszönöm-mondtam majd kicsit haboztam de végül megöleltem Harryt.Az ölelés kicsit hosszabbra sikerült,mint akartam,szóval mikor elengedtem Harryt a fejem már csupa vörös lehetett.Vicces..Még szinte sosem vörösödtem el egy fiú előtt sem,de Harry előtt ezt már nem először teszem.De előtte nem csak elvörösödök,hanem úgy érzem,hogy nem kapok levegőt és a szívem vadul dobog.Nem értettem mi ez az érzés és főleg azt nem értettem,hogy miért Harry váltja ki belőlem,miért nem Zayn?Azon kaptam magam,hogy Harry mosolyogva néz rám és az arcomat fürkészi.
-Bocsi,csak gondolkodtam-pirultam el megint.Harry mellett Zayn kérdően nézett ránk,hol rám,hol pedig Harryre pillantva,majd megindult hátra felé,én pedig jobbnak találtam ha követem.Zayn bement egy szobába,amit én nappalinak néztem és leültem mellé a fotelra.Zayn maga elé bámult,nem nézett rám.Így ültünk vagy 5 percig mígnem Zayn hirtelen megszólalt.
-Szereted Harryt-nézett rám
-Mi?Nem!Vagyis,nem tudom..-mondtam
-Láttam,hogy néztél rá még a szemed is csillogott.Amikor velem vagy,rám nem nézel úgy-mondta Zayn.Nem tudtam mit válaszolni,hiszen magam se tudtam mit érzek Harry iránt.
-Sose szerettél engem úgy mint őt ugye?-kérdezte.Szerettem Zaynt,bár lehet,hogy azért ahogy kinézett és hogy kedves volt velem,meg persze ő volt az első komoly barátom (Jackson-on kivűl,aki még 14 éves koromban volt a pasim)és mivel egy ilyen embernek mint Zayn,nem tudtam ellenállni.De Harry más,amikor őt látom úgy érzem,hogy soha nem tudnám elengedni és csak vele akarok lenni.
-Zayn,én...-kezdtem-Én téged mindig szeretni foglak de Harry iránt valami teljesen mást érzek.Úgy érzem,hogy ő az,ő az akit...-mondtam majd Zayn félbeszakított
-Akit igazán tudnál szeretni-válaszolta helyettem
-Igen-mondtam halkan
-Régen anyukám mindig azt mondogatta,hogy ha igazán szeretsz valakit tanuld meg elengedni.Én elengedlek,mert szertelek.És csak azt akarom,hogy boldog legyél,hogyha kell akkor Harryvel-nézett a szemembe és láttam,hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.Ennyi kellett,és én is elkezdtem sírni,majd megöleltem Zaynt.
-Köszönöm,hogy megérted.Hihetetlen srác vagy,ugye tudod?-néztem a szemébe még mindig könnyes szemmel.
-Tudom.Nekem csak az a lényeg,hogy boldog legyél-mondta komolyan,mire én még egyszer magamhoz öleltem Zaynt.Azt hittem,hogy kifog akadni és ordibálni fog velem,ehelyett támogat és csak a boldogságomat akarja.Tényleg hihetetlen,hogy milyen megértő.Szeretem Zaynt.Mindig is szeretni fogom,de nem úgy mint Harryt.Harry.Igen,most már biztos voltam benne,hogy amit Harry iránt érzek az szerelem.Most nem akarok mást csak megtalálni őt.Zaynnel együtt kiléptünk a nappaliból és Niallbe botlottunk.
-Á,Emily!Már mindenhol kerestelek.Figyelj,szeretném meghálálni,hogy általad megísmerhettem Vicky-t.Szeretném ha eljönnél a ma esti 1D koncertre-mondta,majd a kezembe nyomott egy VIP jegyet.
-Köszönöm,ott leszek-kacsintottam rá-Nem tudod,hogy hol van Harry?-kérdeztem
-Már hazament összekészülni az esti koncertre-válaszolta,mire én csalódottan bólintottam.Hát nembaj,majd a koncerten beszélek vele.Elköszöntem a többiektől majd én is visszaindultam a hotelbe,hogy összekészülődjek a koncertre.Most különös módon sokkal több ideig szöszmötöltem a ruhaválasztással és a hajammal is mint általában és úgy érzem,hogy ennek köze lehet Harryhez.
Emily ruhája
Végül mégiscsak sikerült összekészülődnöm és már indultam is. De akkor eszembe jutott valaki és hirtelen megtorpantam.Caroline.Ő a legjobb barátnőm és még csak nem is mondtam el neki a Harrys ügyet.Előkaptam a mobilom és felhívtam Cart.Mindent elmondtam neki.Caroline támogatott és azt mondta,hogy ha én örülök akkor ő is.Mivel késésben voltam,gyorsan megköszöntem Carolinenak mindent,majd lesiettem és beszálltam a limuzinba.A koncerten már óriási tömeg volt,alig tudtam bejutni.Amikor pedig már bent voltam nem volt időm beszélni Harryvel mert már csak pár perc volt a kezdésig,szóval elfoglaltam a helyem az első sorba és már kezdetét is vette a koncert.Végig Harryt figyeltem,aki töbször is rám mosolygott koncert közben.2 óra várakozás után végre tudtam beszélni Harryvel
-Emily.El fogsz szédülni!Állj meg légyszives és úgy mond el amit szeretnél-nézett rám mosolyogva,mire én megálltam Harry előtt.Haboztam még néhány másodpercig,majd egyszerűen odahajoltam hozzá és megcsókoltam.Harry bár szerintem kicsit meglepődött de viszonozta a csókomat,velem meg forgott a világ és a szívem pedig hevesen vert.Mikor elengedtem,Harry mosolyogva nézett a szemembe.
-És Zayn?-kérdezte
-Szakítottunk-válaszoltam,mire Harry újra magához húzott és hosszan megcsókolt.Sosem voltam még olyan boldog mint abban a pillanatban,azt hiszem ő az a fiú akivel igazán boldog lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése