22.rész

Kedves Naplóm!
   

      A mai nap....Hát még mindig alig hiszem el,sőt még egyáltalán nem fogtam fel ezt az egészet.De jobb ha mindent az  elejéről kezdek.

Újra New Yorkba.California után kicsit furcsa újra itt lenni,de azért már hiányzott.Ez az utolsó úgymond "szabadnapom" mivel holnap több koncertem is lesz.De ezen a napom sem fogok unatkozni,mivel Harry megkért,hogy menjek el vele és a fiúkkal a This is Us New Yorki premierjére.Nagyon örültem neki,hogy velük mehettem.A fiúk,én,Eleanor,Rachel és Caroline a New Yorki premieren *-*.Éppen élmény beszámolot tartottam anyáéknak,mikor Harry lépett be az ajtón és mellém lépett.
-Lassan indulnunk kellene-mondta én pedig az órámra pillantottam ami 18:00-át mutatott.Francba.Én pedig még össze sem készültem...Most nem késhetünk el miattam,ez most fontos esemény.Sietve felrohantam a szobámba és próbáltam a lehető leggyorsabban összekészülni.Fél óra.Egész jó.Lerohantam a földszintre,ahol Harry és a húgom társasjátékoztak.Pár másodpercig meghatódva néztem őket és nagyon boldog voltam,hogy Avril ilyen jóban lett Harryvel.
-Készen vagyok-szólaltam meg egy kis idő múlva.Harry mosolyogva odalépett hozzám és megcsókolt.
-Gyönyörű vagy-mondta én pedig nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról.Elköszöntem a húgomtól és anyuéktól majd besszáltunk a házunk előtt várakozó limuzinba,amiben a többiek már bent ültek.
-Juj Emily,de szép a ruhád-szólalt meg rögtön Caroline aki egy csodaszép kék ruhában ült Niall mellett.
-Neked is-mosolyogtam rá miközben végigpillantottam a többieken is.Rachel és Liam kézenfogva üldögéltek,Louis és Eleanor egymást fotózták,csak Zayn bámult unottan maga elé.Csak neki nem volt kiséröje és úgy éreztem,hogy erről én tehetek.Ha én nem lettem volna,most Perrie ülne mellette. Na ennyit a lemoshatatlan mosolyomról....


Zayn szemszöge:

Amikor Emily beszállta a limuzinba  hevesebben kezdett verni a szívem és alig kaptam levegőt.Még nem tettem túl magam rajta,még mindig szeretem őt.Pedig tudom,hogy nem lenne szabad,de nem tehetek róla.Valamit pedig muszály tennem mert bármit is érzek Emily iránt sose támadnám hátba Harryt,nem tenném meg soha.Ezért bele kell törödnöm,hogy Emily már foglalt és úgy látszik soha nem is lesz már az enyém.De akkor miért nem tudom csak egyszerűen elfogadni a tényeket és elengedni őt?Miért olyan nehéz ez az egész?
-Hahó,Zayn?Jól vagy?-halottam meg Emily hangját aki aggódva méregetett engem.
-Persze-hazudtam és próbáltam valami mosolyhoz hasonlitó dolgot az arcomra erőltetni.Nem ment egyszerűen.Legszívesebben elkiáltottam volna magam,hogy"Nem érted?Én még mindig szeretlek!" De nem tehettem.Tiszteletben kellett tartanom,hogy Emily Harryt választotta nem pedig engem.Ezért tovább folytattam az ablakon kibámulást és próbáltam erős maradni.

Emily szemszöge:

Tudtam,hogy Zayn haragszik rám a történtek miatt.Tudtam,hogy az egészről csak én tehetek.És azt is tudtam,hogy hiányzik neki Perrie.Ezaz,Perrie.Zayn,biztos,hogy még mindig szereti.Össze fogom hozni őket újra.Bármibe is kerül megteszem,mivel utálom Zaynt így látni.Utálom ha szomorú.Szeretném végre újra boldognak látni és ha ennek az az ára,hogy Zayn és Perrie újra összejöjennek akkor állok elébe.Sőt,én fogom őket összehozni.Éreztem,hogy a kocsi lefékez majd megáll.Megérkeztünk.Kinéztem az ablakon és teljesen ledöbbentem.Soha nem láttam még ennyi embert egy helyen.Tudtam,hogy a fiúk népszerűek,hiszen én is Directioner voltam és vagyok is,de azért ennyi emberre nem számítottam.A soför lépett elöször ki a limuzinból és kinyitotta nekünk az ajtót.Harry bátorítóan megszorította a kezemet,majd elsőként mi szálltunk ki a limóból utána pedig a többiek.A tömeg síkitozásban tört ki mikor meglátták a srácokat,akik mosolyogva intettek a rajongóiknak.Az egyik férfi a fiúkat a rajongók felé utasította.Tehát kezdődhetett az autógramm osztogatás.Minket lányokat az egyik kamerás emberhez utasítottak azzal a céllal,hogy interjut készítsenek velünk.Megint a szokásos kérdések "Milyen érzés egy híres ember barátnőjének lenni?Hogy kezelitek a hírnevet?"stb...Miközben készült az interjú én néha Harry felé pillantottam,aki lázasan osztogatta az aláirásokat és fotókat készített vagy 500 lánnyal.Mikor valamelyik rajongó a közelébe tudta Harryt örülten sikítottak és sokan el is bőgték magukat.Oké,én értem,hogy imádják a 1D-t de szerintem nem úgy érik el azt,hogy esetleg valamelyik lány rajongó álma teljesüljön és összejöjjön valamelyik bandataggal,hogy közbe megsűketitik őket,hanem mondjuk egy kedves mosollyal,szerintem az sokkal többet ér ilyenkor.Több ezer gyönyörű lány vette körül Harryt és megmondom őszintén,hogy kicsit féltékeny is voltam,pedig tudom,hogy nem lenne okom rá.Harry szereti a rajongóit de én vagyok a barátnője.Ezt a mondatot ismételgettem magamban mígnem teljesen megnyugodtam.Mikor a fiúk végeztek a rajongóknál rajtuk volt a sor,hogy interjút adjanak minket pedig a Directionerek felé irányítottak.Ezt nem igazán értettem hiszen ők azért jöttek,hogy találkozzanak a One Directionnal nem pedig velünk,de nem bántam,sőt inkább én is élveztem az autógramm és fotó osztogatást egészen addig amíg egy lány a tömegből felém  nem kiáltott.
-Lehet,hogy most Harry veled van,de nem sokáig!Végül úgyis velem lesz!!-kiáltotta én pedig próbáltam a dolgot figyelmen kivül hagyni,mert tudtam,hogy lesznek ilyen rajongók is,de azért nem esett valami jól...De ezt leszámítva nagyon élveztem a premiet és a fiúk filmje is valami elképesztő volt.Késő este értünk haza és Harryvel a szobámba a híreket böngésztük,pontosabban ő olvasott híreket én pedig pizzát ettem.Igen,hajnali 2 órakkor.
-Emily!Azt hiszem ezt el kéne nekem magyaráznod.-szólalt meg Harry és hangja eléggé kétségbesetnek tünt.Odaléptem mellé és a szememet a laptopra szegeztem.Abban a pillantban nem hittem a szememnek.Egy kép volt rólam és egy srácról akivel kézenfogva sétálok.Életemben nem láttam még ezt a gyereket.
-Nem lehet,hogy photoshop?-kérdeztem még mindig döbbenten
-Nem.Ennyi év után már meg tudom különböztetni a photoshopot és az eredeti képet.És ez nem PS!-válaszolta és eléggé idegesnek tűnt.Én jobban szemügyre vettem a képet és megakadt a szemem valamin.
-Harry,nézd a lány csúkloját !Van rajta egy tetoválás!-mutattam a képre,Harry pedig ránagyított és most már tisztán lehetett látni,hogy a lány csuklóját egy sárkányos tetkó diszíti.Sőt,ahogy jobban megnéztem a képet láttam,hogy nem teljesen úgy néz ki mint én mert ennek a lánynak az arcán kis szeplök voltak és haja is talán göndörebb volt egy kicsit mint az enyém,de akkor is döbbenetesen hasonlított rám.
-Emily.Neked van egy ikertestvéred?-nézett rám Harry kérdően
-Nem.legalábbis én nem tudok róla-válaszolta és a kérdések csak úgy záporoztak a fejembe.Most akkor mi van?Tényleg lenne egy ikretestvérem,akiről eddig semmit nem tudtam?!Felkaptam a laptopot Harry öléből és gyorsan lerohantam a földszintre,majd be anyáék szobájába.Már aludtak,de nem érdekelt felkeltettem őket,Harry pedig mögöttem állt és próbált lenyugtatni,de nem igazán sikerült neki.
-Kicsim.Te vagy az?Mi a baj?-ásitott anyu és mellette apu is mozgolodni kezdett.Én dühösen eléraktam a laptopot és megmutattam neki a képet.Anyu pár percig csak csendben nézett maga elé majd megszólat.
-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondta majd kimászott az ágyból apával együtt aki időközben felébredt.Hát igen,jobb lenne,ha elmagyaráznák mi is folyik itt.