4.rész

Kedves Naplóm!

Megérkeztünk New Yorkba.Egyszerűen gyönyörű hely *-*.Az épületek,a fények,az üzletek,minden olyan csodálatos itt.Egy szálloda felé közeledtünk.Hatalmas volt egy fényes csillaggal a tetején.
-Ez a leghíresebb szálloda New Yorkban.Itt leszünk néhány napig-szólalt meg Jhon,majd leparkolt és kiszállt a limuzinból.Mi is így tettünk,és megindultunk a szálloda bejárata felé.Bent még szebb látvány fogadott.Egy tágas épületben  találtuk magunkat,a padló és a fal  átlátszó üvegből volt.Rengeteg lépcső volt mindenhol,és azok is átlátszóak voltak.Míg én csodálkozva nézelődtem,addig Jhon bejelentkezett.
-Gyertek,induljuk!A holnapi nap nagyon hosszú lesz!-szólalt meg majd megindult az egyik lépcső felé mi pedig követtük.Amikor felértünk a 4. emeletre Jhon megált és megszólalt:
-Ez az emelet csak a tietek,mindenkinek saját háló és fürdő szobája van.Az ajtókra ki van írva a nevetek,hogy pontosan tudjátok melyik szoba kié.Na,menjetek pakoljatok ki és pihenjetek,mert már mondtam,hogy holnap hosszú napunk lesz és nem árt kipihenni magatokat.
Körbenéztem,és rögtön megtaláltam azt az ajtót amin a nevem állt.Elköszöntem a többiektől,majd bementem az újdonsült szobámba.Gyönyörű volt *-* Pont az én ízlésemnek kedvezett,mindig is ilyen szobát szerettem volna.Egyszerű,de gyönyörű :) .
A szobám:

 Megindúltam  az ablak fel és kinéztem rajta.New Yorkot láttam,a helyet ahova mindig is elakartam jutni,és most itt vagyok.De akkor miért van honvágyam?

 Gyorsan bepakoltam a szekrénybe,majd elővettem a laptopom és híreket olvasgattam.Már éppen ki akartam lépni,amikor megpillantottam egy cikket.Teljesen lefagytam,mozdulni sem mertem.A cikk a következő volt:

"Egy 17 éves lány megszökött Londonból.A rendőrök már elkezdték a keresését,de egyenlőre még nem járta sikerrel,ha valaki látja ezt a lányt kérem értesítse a Londoni rendőrséget:

Azon a képen ÉN vagyok!!! És a rendőrség keres engem!! Kész,ennyi volt,nekem annyi....Miközben ezek és még rengeteg ehhez hasonló gondolat járt a fejemben,valaki kopogott az ajtómon.

-Hahó Emily!Itt vagy?Bejöhetek?-hallottam az ajtó mögül Caroline hangját 

A sokktól nem tudtam Carolinenak válaszolni,de kb.2 perc múlva benyitott.

-Mond,miért nem tudsz nek...-kezdte,de mikor rámnézett rájött,hogy valami nincs rendben velem.Odafutott hozzám,én pedig felé fordítottam a laptopom.Pár perc múlva már ő is kétségbe volt esve.

-Jézusom Emily...-kezdte-Most mi lesz?

-Fogalmam sincs...fogalmam sincs-válaszoltam és tényleg úgy éreztem,hogy most már semmi esélyem sincs,hogy énekesnő legyek.

3.rész

Kedves Naplóm!
  Elérkezett a nap,mikor közölnöm kellett a szüleimmel,hogy ezentúl nemigen leszek otthon,mert a világ különböző pontjain fogok koncerteket adni.De bíztam benne,hogy a szüleim ezt elfogadják,mivel szeretnek.Na igen,csak hittem......
 A limuzin ablakából megpillantottam a házunkat.Mikor kiléptem az autóból(bocsánat,limuzinból...:)) Pixie a kiskutyám rögtön az ölembe ugrott.Megölelgettem és vele együtt megindultam a ház felé.Sajnáltam,hogy nem lehet itt velem Caroline (Jhon hazavitte)mikor a hírt közlöm a szüleimmel,most igazán jól jött volna a segítsége.Halkan kinyitottam a bejárati ajtót és beléptem a házba.Nem kellett még a konyhába sem elmennem ahhoz,hogy megpillantsam a szüleimet,mivel előttem álltak,és nem néztek valami szépen....
-Sziasztok!-.köszöntem neki már előre tartva attól,hogy mit fognak mondani.
-Kislányom,-kezdte anyu dühösen-te mégis,hogy gondolod,hogy eltűnsz 2 napra és egyszer sem hívsz fel ???
-Jhon felhívott titeket-válaszoltam halkan
-Jhon,az a menedzser vagy micsoda..... Kislányom,már most mondom,hogy nem mehetsz sehova!!!-folytatta anyu felháborodottan apu pedig helyeselően bológatott.
-De anyu,azt se tudod miről van szó!!!
-De,de igenis tudom,az a Jhon mindent elmondott,hogy énekesnőt csinál belőled és híres embert.Neked,Emily 17 évesen még itthon a helyed,nem pedig a világ bármely pontján!!!
-De....
-Nincsen de,a vita lezárult,és most felmész szépen  a szobádba és 2 hétig szobafogság!!!Indulás!!-mutatott a lépcső felé anyu
Lehajtott fejjel megindultam a lépcső felé,fel a szobámban.Tudom,hogy ha most még nekiállok anyáékkal veszekedni az csak rosszabb lesz,szóval inkább szótfogadtam.A szobámba érve lefeküdtem az ágyamba és elgondolkoztam.Nem hagyhatom,hogy a szüleim tönkretegyék a legnagyobb álmomat.Nem,ezt nem hagyhatom ennyiben.Elövettem egy lapot és egy tollat és ezt írtam:
"Kedves Apu,Anyu és Avril!
Sajnálom,de úgy döntöttem követem az álmaimat,ezért elmegyek.Kérlek titeket értsétek meg,hogy ez nekem így lesz a legjobb.Szeretlek titeket.
Ui.:Pixie-t ne keressétek ,magammal vittem.
Puszi:Emily"
Letettem a levelet az asztalomra és elkezdtem  kirámolni a ruhás szekrényem.Mindent ami a kezembe került belepakoltam egy bőröndbe.Elraktam még némi pénzt és igazolványokat,majd nagyon halkan kilopakodtam a szobám ajtaján,le a földszintre,ahol már senki nem volt(gondolom mindenki lefeküdt).Pixie,a kutyusom a fotelben ült,felkaptam őt is és elindultam az ajtó felé.Nagy levegőt vettem,majd kinyitottam az ajtót és kiléptem az udvarra.Elövettem a mobilom és felhívtam Jhont.
-Helló Emily-szólalt meg a telefonban Jhon
-Helló,figyelj!Értem tudnál jönni?De ne a házunk előtt állj meg,hanem a sarkon.-válaszoltam
-Rendben.De miért nem menjek a házatok elé?-kérdezte aggodalmasan
-Később elmagyarázom!
-Rendben 5 perc és ott vagyok.-mondta,majd letette a telefont
Remegő lábakkal,a lebukástól félve sétáltam ki a sarokra.Mire odaértem Jhon már ott is volt.Beszáltam a kocsiba,ahol Caroline és a Little Mix tagjai is ott voltak.Útközben mindent elmeséltem nekik.Nem igazán örültek neki,hogy elszöktem,de szerintem részben megértettek engem.
-És,most hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian
-New Yorkba-válaszolta az örömtől szinte már szétrobbanó hanggal Caroline
New York.Hatalmas álmom volt,hogy eljussak oda.Lehet,hogy elszöktem,lehet,hogy a szüleim ki fognak akadni,és lehet,hogy ha egyszer hazamegyek örök életemig büntetésben leszek,de már 3-om álmom teljesült.Találkoztam a Little Mixel,énekesnői karierbe kezdhetek,és találkoztam a Little Mixel :)!

*Eközben Emily házában(Avril szemszöge):
Nagyon rosszat álmodtam ma este,amikor rosszat szoktam álmodni mindig átmegyek Emily szobájába és nála töltöm az éjszakát,így tettem most is.Bekopogtam a nővérem ajtaján,de mikor már ötödszörre tettem meg és még mindig nem nyított ajtót benyitottam a szobályába,de sehol se láttam Emilyt.Csak egy papírt találtam az asztalán.Elolvastam,nagyon megilyedtem attól ami a levélben állt, lefutottam anyuék szobájába,ahol riadtan felkeltettem őket:
-Anyu,Apu kelljetek fel!Emily elment!!!ELMENT!!!-ordítottam
-Kislányom,nyugodj meg és ne ordíts-pisslogott nagyokat apu és felült.
-Mi történt?-ült fel anyu is álmosan
-Emily elment!!!Olvassátok el ezt a levelet-nyújtottam át nekik a papírdarabot
Anyuék 1 percig néma csöndben voltak,majd anyu hirtelen megszólalt:
-Hívd fel a rendőrséget Rick!!!Mond meg nekik,hogy eltünt a lányunk.-parancsolt anyu apura
Én sírva fakadtam.Nem bírtam tovább,nem lehet,hogy Emily itt hagyott minket,ezt nem teheti.Egyszerűen nem hittem el,hogy a nővérem képes volt ezt tenni velünk....