Ma reggel szétsírt szemekkel ébredtem,és tudom mit gondoltok,még én sírok mikor részben én tehetek az egészről.De erőt kellett vennem magamon ,így kimásztam az ágyamból,miközben ránéztem a telefonomra.11(!) nem fogadott hívás plusz 5 üzenet Zayntől és 2 nem fogadott hívás Nictől.Nick....
Még mindig nem tudom elhinni,hogy ezt tettem vele,viszont azt tudom,hogy el kell neki mondanom az igazat,ezért üzentem neki,hogy délben találkozzunk a New York Cafe-ban.Zayn üzeneteivel és hívásaival nem foglalkoztam,most ő az utolsó ember akivel beszélni akarok.Komótosan átballagtam a fürdőszobába,lezuhanyoztam,fogat mostam,megcsináltam a hajam és a sminkem majd felöltöztem.A tükörképemet látva ugyanaz az Emily voltam,aki mindig is.Pedig nem így volt,nagyon nem.....Leballagtam a konyhába,ahol az egyik asztalnál Leigh-Anne,jesy és Jade ücsörgött.Na de hol van Perrie?Nem volt valami jó előérzetem.....A lányok mosolyogva rámköszöntek,majd megkérték,hogy csatlakozzak hozzájuk.Felkaptam a pultról egy piritost és odamentem hozzájuk.
-Sziasztok-köszöntem-Hol van Perrie?-kérdeztem rosszat sejtve
-Már vagy egy órája elmentek Zaynnel.Zayn valami olyasmiről magyarázott,hogy sűrgösen beszélnie kell Perrievel-mondta Jade.Jaj ne....Zayn elfogja mondani neki,Perrie pedig örökre megfog utálni....Fantasztikus....
-Emily mi a baj?-nézett rám aggódva Jesy
-Sajnálom,de mennem kell-válaszoltam,majd sietve felindultam a szobámba.Hogy mit akartam ott csinálni?Nem tudom...De nem tudtam így beszélni Jade-ékkel.Tudtam,hogyha Perrie megutál akkor a Lm többi tagja sem fog túlzottan kedvelni... Dejó , megutál a kedvenc bandám,és az egészről csak én tehetek....Már fél órája idegesen játkáltam fel-alá a szobámba mikor valaki benyitott hozzám.Odafordultam az ajtó felé és megláttam Zaynt.Kék ujjatlanban és rövidnadrágban,piros arccal(mint utóbb kiderűlt,azért volt piros az arca mert futott)mosolyogva nézett felém,egyszerűen fogalmazva eszméletlen helyes volt.
-Emily -kezdte- Elmondtam mindent Perrienek- nézett rám komolyan,mire bólintottam,de több nem telt tőlem,egyszerűen nem tudtam megszólalni.
-Szakítottunk-szólalt meg újra Zayn.Na igen...Ez várható volt
-Gondolom most perrie utál-szólaltam meg mégis,mivel valamit muszály volt mondanom.
-Éppen ellenkezőleg-mosolygott
-Mi?-néztem rá döbbenten
-Perrievel már éreztük,hogy a kapcsolatunk nem ugyan olyan mint régen,szeretjük egymást,de inkább barátként,viszont akkor kicsit pipa volt rám mikor elmondtam neki,hogy megcsaltam,de annyira nem volt dühös,sőt igazán örül nekünk-hadarta el a történteket Zayn, miközben én végig döbbenten hallgattam .Zayn odalépett hozzám megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Egyvalami számít Emily,hogy én téged szeretlek -mondta ,én pedig magamhoz húztam Zaynt és megcsókoltam.
-Énis szeretlek-mondtam neki,mire ő újra megcsókolt.Az egész világ forgott velem.Én meg Zayn Malik?Ez egyszerűen hihetetlen.:)Mikor Zayn elengedett rápillantottam a falíórára,ami 11:45-öt mutatott.
-Ó a fenébe-kiáltottam fel,mire Zayn kérdően rám pillantott.
-Mi a baj?-kérdezte
-Nickkel kell találkoznom-válaszoltam,mire Zayn elég komor fejet vágott.
-Igen,aza a srác,akit megcsaltam és meg kell beszélnem vele ezt az egészet,de ne aggódj,sietek vissza-mondta és búcsúzásképpen még egyszer megcsókoltam Zaynt ,majd kisiettem a hotelból és a taxiba ültem , miközben a gondolataim össze-vissza cikáztak a fejembe,én és Zayn,hogy hogy fogom ezt az egészet megmondani Nicknek és Perrie,aki nemhiába a példaképem.Miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben,észre sem vettem,de már megis érkeztem a kávézóhoz.Nagy levegőt vettem és kiszálltam a taxiból,majd sietve besétáltam a kávézóba,ahol rögtön megpillantottam Nicket.Már nem volt bennem az az érzés,mint amikor először találkoztunk(a pillangókra gondolok)ez az érzés elmúlt,már csak úgy tekintettem Nickre mint egy igen jóképű srácra,de semmi többre.Odasétáltam hozzá,Nick pedig felállt a helyéről és azzal a szándékkal hajolt hozzám,hogy megcsókoljon,de óvatosan ellöktem magamtól.
-Mi a baj?-nézett rám furán
-Valamit mondanom kell,kérlek hallgass végig-kértem meg kedvesen
Mindent elmondtam neki,és ő ahogy kértem türelmesen végighallgatott.amikor elkezdtem mesélni még csak döbbeneten nézett,majd mikor már befejeztem,hát...elég dühösen nézett rám.Mivel már 5 perce nem szólalt meg elkezdtem aggódni érte.
-Hahó Nick,itt vagy még ?-kérdeztem,mire ő felállt a helyéről és megszólalt.
-Sajnálom Emily,de nekem idő kell hozzá,hogy átgondoljam ezt az egészet-mondta majd elindult a kijárat felé.Megértettem.A helyében én is kiakadtam volna.Mivel Nick elment, én is visszaindultam a hotelba,ahol a szobámban Zayn várt.
-Képes voltál megvárni?-kérdeztem tőle mosolyogva miközben magához ölelt
-Hát persze-mosolygott rám majd hosszan megcsókolt
-Gyere,mutatok neked valamit-fogta meg a kezem és kimentünk a szállodából,ahol egy limuzin várt minket
-Mégis hová megyünk?-kérdeztem kíváncsian
-Majd meglátod-válaszolta,majd kinyította nekem a limuzin ajtaját.Hmmm,még illedelemes is <3. Kb.10 percet utaztunk,mígnem kiraktak minket egy színes feliratokkal kivilágított épület elé.Zayn megfogta a kezemet és az épület széléhez vezetett,ahol felmentünk egy nagyon hosszú lépcsősoron,mígnem felértünk az épület tetejére.Hű..gyönyörű volt a kilátás,szinte beláttam egész New Yorkot.
-Na mit gondolsz?-kérdezte Zayn mosolyogva
-Ez csodálatos- válaszoltam még mindig gyönyörködve
-Ez a kedvenc helyem,rengeteget jártam ide mikor szomorú voltam,vagy csak egyedül akartam lenni,ez a hely mindig megnyugtatott-mesélte Zayn
-Köszönöm,hogy elhoztál ide-mondtam,majd megcsókoltam.Remek esténk volt,rengeteget beszélgettünk,és ahhoz képest,hogy zayn mekkora sztár,ugyanolyan ember mint bárki más,csak sokkal helyesebb kiadásban .:)
♥:)
VálaszTörlés